Az élethez szigorúan hozzátartozik a víz, úgyis, mint alkotóelem, úgyis, mint élettér. Az ember számára a víz többet is jelent, mint létfeltételt. Minden érzékszervünk számára hordoz valami pluszt. Szánkba véve, bár erre korántsem gondolunk mindig, az életet isszuk a friss hideg vízzel, aminek ízlelése felüdít, újra energetizál a szomjúság csüggedése után. A májusi eső illatát (amely ugyan nem a víz illata, de az esővíz felpezsdítette természetes aromák hangsúlyosabb észlelése) mélyeket szippantva szagoljuk, a tüdőnket is tisztítva egyúttal az erőteljes sóhajokkal.

Amikor fürdünk, akár kádban, akár valamely természetes (vagy mesterséges) medencében, tóban, folyóban, netán a tengerben, a bőrünkön érezzük a selymes, olykor gyógyító simogatást. A fülünkben cseng a kis patak köveken átbukdácsoló csobogása, a folyó árjának zúgása, vagy a tenger moraja. Ezek mindegyike valamilyen érzést kelt bennünk, hol megnyugvást hoz, hol a messzi távol izgalmát, hol a végtelen erő tobzódását idézi.

A látvány, ami ennek a végtelenül változatos elemnek a jelenléte által recehártyánkon keletkezik, a fentiekhez hasonló hangulatokat tud elővarázsolni. Az egyidőben jelentkező többszörös érzékszervi tapasztalás pedig hihetetlen intenzív élményt nyújt.

A természetet szerető fotós (vagy bármely más művészi tevékenységet folytató ember) vízközelbe, vízpartra érve a fentieken kívül még további izgalmakat él át. Az alkotás vágya borzolja kedélyét, nyugtalanná válik, és ez a felfokozottság csak a „MŰ” létrehozását követő katartikus állapotban tud feloldódni.

A kiállítás és a hasonló címmel megjelent album a vizet, mint művészi fotótémát, ötféle oldalról közelíti meg:

A Dinamikus
A Halmazállapot Halmozó - a folyékony, a szilárd, a légnemű
A Tükröző
Az Absztrakt
Az Éltető

Szerzőkként azt reméljük, hogy a Kedves Olvasó/Látogató a képek megtekintésekor hasonló élményeket él át, mint az alkotók a vizek közelében.

Vizúr János és Kércz Tibor