A Tiszafüreden a 19. század óta folyamatosan előkerülő régészeti leleteket először a Tiszafüred-vidéki Régészeti Egylet gyűjtötte össze Tariczky Endre vezetésével, majd a Nemzeti Múzeum és a Damjanich János Múzeum tervásatásai és megelőző feltárásai bővítették ezt az anyagot. A Tisza-tó építése jelentette a legnagyobb lehetőséget kutatásra, hiszen óriási területek kerültek víz alá, így előzetes feltárásukat nagyon gyorsan és szakszerűen végezték el.

Az egyik ilyen nagy központi ásatás a Tiszafüredhez tartozó Tiszaörvényen (Templom-domb) volt, az 1965-69-es években. A középkori település feltárása során közel 25.000 m2-es területen kerültek elő a falu házai, gazdasági épületei, kőből épült temploma és temetője (594 sír), de még a középkori révhez vezető szekérút is. A 1980-as évek elején ennek az ásatásnak a folytatásaként (Tiszafüred-Morotvapart) szintén a tiszai rév közelében letelepedő újkőkori, majd kelta, szarmata, gepida, avar és az Árpád-kori település maradványai kerültek elő, sok-sok értékes leletanyaggal együtt.

Tiszafüred más külső mezőgazdasági területein is folytak jelentős feltárások 1964-től 1972-ig, ilyen volt például a Kenderföldek, Fertői-halom, Majoros-halom (1047 bronzkori sírral), Ásotthalom, amelyeken gazdag őskori, bronzkori és népvándorlás kori leletanyag került elő. A néphagyományból ismert “Pénzásó Pista” mondája is a halmok kincskereső, amatőr kutatásához kapcsolódik.