A természetben rejlő gondolati, mitikus, vizuális összefüggések foglalkoztatják a debreceni születésű Nagy Gabriella festőművészt, aki érzéki látvánnyá, koncentrált képi világgá formálja a privát történeteket megidéző belső tájakat. A művész gyerekkori, vidéki nagyszülőkhöz köthető élményei és felnőttkori utazásai meghatározták azt a látásmódot, ami alapján a tájfestészet tradícióját újraértelmezte.