Molnár Sándor festő- és szobrászművész - a Zuglói kör megalakítója és a Képzőművészeti Egyetem tanára - 1966-ban dolgozta ki a festő-jóga elméletét. A festő jóga különböző ciklusait a négy ősi elem és az alkímiai műveletek metaforikus alkalmazásai adják: a föld, a víz, a tűz és a levegő műveletek. Jelenleg a tűz-művelet végső, kristály-periódusánál tart.

Molnár művészete, saját elméletét követve jól elhatárolható szakaszokból áll. Gyakran gondolkodik sorozatokban, amelyek az elementáris erők létét, a természet formáinak átalakulását kutatják.

Az Ernst Múzeum ez alkalommal az 1994 és 2002 között festett "Kristályképek" című ciklusát állítja ki. Ez a sorozat egészében eddig nem került még bemutatásra. (Az 1997-es Műcsarnok-beli tárlaton néhány mű szerepelt csak e sorozatból.)

A "Kristályképek" Molnár számára a szellem műveletei, amelyek a szám, az arány és a geometria által nyilvánulnak meg.

Molnár az európai festészeten belül megjelenő geometrikus képek személytelenségétől tudatosan eltérve személyes absztrakciót hoz létre. Mégis, létezik egy olyan festészeti tradíció, amely hat a "Kristályképek"-re: Van Eyck, Vermeer, Jacques Villon kivételes életműve; a magyar művészetben pedig Csontváry, Martyn Ferenc, Lossonczy Tamás festészete. Martyn és Lossonczy életművében elszórtan készültek ugyan kristályművek, de nem egységes korszakként, mint Molnár Sándor festészetében.

A kiállítás 25 nagyméretű olajképet és 31, ugyancsak nagyméretű akvarellt mutat be.