A trianoni diktátumot követő fájdalom, és az azt követő időleges területi visszacsatolások öröme és fájdalma a társadalom egészét, így a parasztságot is áthatotta, és tárgyiasult formában a parasztemberek mindennapjaiba is bekerült.

A szódásüvegeket nemzeti színnel festették, a falakra címeres mázas tányérok kerültek, a háziasszonyok pedig új üzeneteket hordozó konyhai falvédőket hímeztek. Az országvesztés felett érzett szomorúság így a mindennapokba, az étkező asztalok, az asztali áldások és imák közé költözött.

Az ily módon is becses darabokon a falvédők készítésének hagyományos technikájával a vesztett háború és a békediktátum utáni keserű életérzés hangjai szólaltak meg irredenta, Nagy-Magyarországos hímzésekkel, rigmusokkal. („Adtuk könnyel, vesszük vérrel, lesz még szőlő lágy kenyérrel." „Szülőföldem szép határa, meglátlak-e valahára?") Képi ábrázolásként leggyakrabban a történelmi Magyarország kontúrjait, a magyar címer különböző változatait hímezték.

Ennek a sajátos önkifejezési formának fájdalmas és egyben felemelő gyűjteménye az irredenta falvédők sorát bemutató paraszti tisztaszoba, melyben a falvédők mellett jellegzetes tárgyak és bútorok (sparhet, falitéka, székek, asztal, felöltő, csizma, mázas tányérok és edények, bölcső, kancsó) is megtekinthetők.