A Csíki Székely Múzeum a felújított Mikó-várban folytatja nagyszabású kiállításainak sorozatát. Ezúttal visszatérünk a magyar festészet kiválóságaihoz: Csíkszereda és Kaposvár testvérvárosi együttműködése keretében Rippl-Rónai József művészetének legjavát mutatjuk be június 6 és október 31 között.

A magyar festészet első modern mesterének ez lesz az első kiállítása Erdélyben, 85 alkotást a kaposvári Rippl-Rónai Múzeumtól, 10 képet a budapesti Magyar Nemzeti Galériától kölcsönzünk. Rippl-Rónai életművének fontosabb korszakait, az általa használt minden technikát bemutató kiállítás mellé katalógus jelenik meg. Számos kísérőprogramot is szervezünk: filmet vetítünk a mester életéről és művészetéről, tárlatvezetést és múzeumpedagógiai foglalkozásokat tartunk, továbbá a Communitas Alapítvánnyal közösen ezúttal is országos diákvetélkedőt szervezünk, ingyenes utazással és ajándékcsomagokkal.

RIPPL-RÓNAI JÓZSEF (1861−1927)

Rippl-Rónai József, a magyar festészet kimagasló mestere 1861-ben született Kaposváron. Életútja és művészi pályaképe regénybe illő karriertörténet. Gyógyszerészi diplomája megszerzését követően pályát vált. A müncheni akadémián festészeti tanulmányokat folytat, és 1887-től már Párizsban, Munkácsy Mihály műhelyében dolgozik, mint segéd: a mestere által korábban festett képeket kellett újra másolnia. Két évig tanulságos, aztán terhes lett a feladat, ugyanis saját útját kívánta járni. Mesterével szakítva nagy stílusújítóvá lett a festészetben és az iparművészetben egyaránt, modernizálta a magyar művészetet.

Fekete korszakában (1891−1900) lemondott a színek használatáról, figyelmét az új stílus szuggesztív erejére összpontosította. A szürkék finom árnyalatai közül lámpaszerűen felvillan egy-egy titokzatos női arc sápadt fehérje, holdvilágként sugárzó fénye. Rippl-Rónait a modern iparművészet élén is ott találjuk, a dekoráló igényű művészi stílus, a tárgy- és környezetformálás szecessziós nyelvezetének mestere lett.

1894-ben befogadta a zártkörű „Nabis-festők" csoportja, mely akkor az európai festészet élvonalának számított. A „próféták" Paul Gauguint tekintették példaképüknek, és azt vallották, hogy tiszta lapot kezdve kell megszabadulni minden akadémista sallangtól.

Az enteriőr képek korszakában (1902−1906) sorozatban születtek Kaposvár polgárainak magánéletét ábrázoló képei. A kispolgári figurák és enteriőrök világa a hazai kultúrába ágyazták a párizsi látásmódot. Rippl-Rónai művészete olyanná vált, mint egy családi fényképes album, csak azt ábrázolta, amit nagyon jól ismert és szeretett. A festményeken megjelenik a Papa, a Mama, a Kossuth-imádó Rippli bácsi, Piacsek bácsi, a testvérek, a barátok és persze a nők: Lazarine, Anella, Fenella és Zorka.

A Róma villa és a „kukoricás stílus" korszaka (1908−1918)

A művésznek 1908-tól haláláig volt otthona a Kaposvár külvárosában fekvő, sárga színű emeletes Róma-villa, a nagy kertjével. Itt, a második kaposvári periódusában született egy egészen új, mondhatni izgatóan eleven atmoszférával telt festészet. A vastag, barna kontúrba .foglalt felületeket Rippl-Rónai a Gauguin-féle síkszerű színkitöltés egyéni metódusával végzi. Az egy centi széles ecset pettyegtető (helyett pötyögtető) lenyomata mozgalmas faktúrát képez, melyet „kukoricás képeknek" nevezett.

A „pasztell arcképek" korszaka (1919−1927)

A főváros társasági köreiben ünnepelt Rippl-Rónai késői festői korszaka portrékból állt. Pasztellel festette meg a Nyugat folyóirat íróit, kikhez barátsággal kötődött: Babits Mihályt, Móricz Zsigmondot, Szabó Lőrinczet, az építész Lechner Ödönt, valamint színészeket, szép hölgyeket. Egyik modell oly érdekes volt a művész számára, hogy többszöri megfestésre ihlette. A múzsa neve Zorka, aki iránt az idősödő művész szerelemre lobbant.