"... Bikácsi Daniela az elmúlt években apró, látszólag monoton vonásokkal, de mégis rebbenően érzékeny és színes felületeket megképző gesztusaival majdnem üres helyként jelöli meg a természet helyét, mondhatnánk, kihagyja a vegetációból az életet, és a hiátust festi meg festménynek. Erős, már majdnem szimbolikus jelentéssel teli geometrikus formákat szerkeszt, szinte a realizmus, a figuralitás határáig csupaszítja-egyszerűsíti a táj képződményeit, majd az utolsó pillanatban, mielőtt valóban konstrukcióvá, absztrakt szerkezetté válna a képi rendszer, s kihűlnének a motívumok, visszafordul és soha-nem-volt-nem-lesz, lírai, ugyanakkor majdnem azonosítható építménnyé formálja a helyet, a megfogalmazhatatlan, de mégis testet öltött hiányt.

Motívumai, park-, medence-, szegély-részletek, mesterséges halmok - egyszerre sírok és masztabák - gondolhatnánk, "mesés" land art tervek egy tenyérnyi sztyeppére méretezve. Negatív és pozitív formák az értelmezés kénye-kedvére, amúgy pedig szellemes és már-már szürrealisztikusan metafizikus, vagy fordítva, időből kivetetten ironikus parabolák: Bikácsi Daniela képein csendéletté válik a táj, melyben Rilke halott emberének árnyéka is felsejlik. Olybá tűnik, akár az idő (is) festhetné és festi is ezeket a képeket, mintha folyamatosan száradnának, s ettől színesednének - színtelednének a halmok, mélyedések, kitüremkedések, s halódnának szépre és csöndesre, egyszersmind átszobrosodnának az örökkévalóságba.

Legújabb képeire, amelyeken az érzékiség és a forma érvényébe vetett hit szívenütő erővel bomlik ki, rezignált bölcsesség vonódik rá tompa fénnyel. Úgy tetszik, Bikácsi pontosan érti, hogy az utóbbi években milyen sebességgel változott meg a kép jelentése, és a jelentés értelmezhetősége a kép gyorsasága, szaporasága és bősége, tehát a fogalmisággal össze nem függő, attól eltérő, egészen más természetű tulajdonság és funkció révén, s mekkora elánnal válik a kép folyamattá, következésképpen ornamentikává.

Másképpen fogalmazva: az információ dinamizmusa és sűrűsége föleszi magát a közlést. S hogy mindez egy türelmetlen, egyszersmind átesztétizálódott és mákonyossá tett, újfajta horror vacui következménye, mely harsányra és agresszívre szublimált vágyakból elegyedett össze, hogy stimuláló szerként működhessék. Ezzel a horror vacui-ból származó ornamentalizmussal szemben teremt egyensúlyt a Bikácsi Daniela által is felfedezett amor vacui, mely olyan negatív töltésű fogalmakat transzformál, mint a hiány, az üresség, a kevés..." Hajdu István: A hely bejárása

Bikácsi Daniela - 1957-61 Képző- és Iparművészeti Gimnázium, Budapest - 1962-64 Magyar Iparművészeti Főiskola, belsőépítész szak - 1964-67 Magyar Képzőművészeti Főiskola, festő szak - 1967-69 Magyar Képzőművészeti Főiskola, mesterképző - Díjak, ösztöndíjak - 1974 Derkovits-ösztöndíj - 1976, '78, '90, '94, '98, '2000 Egri Akvarell Biennálé díja - 1987, 93 Salgótarjáni Tavaszi Tárlat díja - 1989 Eötvös Alapítvány ösztöndíja - 1993, '97Esztergomi Pasztell Biennálé díja - 1999, 2002, 2005, 2006, 2007 Nemzeti Kulturális Alap ösztöndíja 2001 Római Magyar Akadémia ösztöndíja - 2006 Egri Akvarell Biennále fődíja - Kitüntetés - 1994 Munkácsy díj - Művei köz- és magángyűjteményekben: Magyar Nemzeti Galéria, Kortárs Magyar Múzeum, Dunaszerdahely - Dobó István Múzeum, Eger - Rippl Rónai Múzeum, Kaposvár - Tornyai János Múzeum, Hódmezővásárhely - Nógrádi Múzeum, Salgótarján - T-Art Alapítvány - OTP Bank Rt. - Kogart gyűjtemény - Fővárosi Képtár-Kiscelli Múzeum