Bartl József 1972-től a Szentendrei Régi Művésztelep megválasztott tagjaként kapcsolódott be Szentendre sokrétű művészeti életébe, olyan mesterek támogatásával, mint Kmetty János és Ilosvai Varga István. Nagy hatást azonban mégsem a posztnagybányai törekvések gyakoroltak rá, hanem a Korniss Dezső és Bálint Endre által képviselt képépítő módszer. Bartl a népművészeti gyűjtő utakon megismert népi tárgyak díszítőmotívumait (tímárjel, szív, tulipán, kereszt, baba) jeleníti meg festményein, az autentikus közegükből kiszakított jelképeket sajátos geometrikus rendszerbe helyezi, s ezáltal egyfajta szimbólumtárat vagy "jelképkatasztert" hoz létre belőlük.

Az egész életművön végigvonuló jelek-szimbólumok egyetemes nyelven kommunikálnak, eredetük mégis a magyar népművészethez kapcsolható. A kiállítás címéül választott Jel-Tranzit kifejezés a mozgó, örökösen haladó, dinamikusan változó jelkapcsolatokra és szimbólumasszociációkra utal, melyek megértése vezethet a Bartl művek kognitív befogadásához.

A kiállítás az életmű főbb periódusainak bemutatásán túl felvázolja azt a következetesen épülő, töretlen gondolati ívet is, mely az egyes korszakokat összeköti és egységbe foglalja. A tárlat megrendezésével ismét a szentendrei művészet egyik karakteres arcélét rajzoljuk meg, olyasvalakiét, aki folytatója és megújítója a szentendrei festészeti hagyományoknak.

A tárlat a Ferenczy Múzeumból, valamint más közgyűjteményekből kölcsönzött festmények, magángyűjteményekben őrzött művek, továbbá a művész birtokában lévő alkotások bemutatását tűzi ki célul. Az életművet a műfaji sokszínűség jellemzi, a festmények mellett szitanyomatok, falikárpitok, szobrok, üvegmozaikok is helyet kapnak a kiállításon. Az életút megismerését segíti egy 2012-ben készült riportfilm is. A tárlat katalógusa egy átfogó, elemző tanulmányt, a művész részletes életrajzát és kiállításjegyzékét, valamint valamennyi korszakából a legjelentősebb műveket tartalmazza.

A kiállítás kurátora: Kopin Katalin művészettörténész