Szatmári Ágnes erdélyi származású díszlet és jelmeztervező festőművész. 1950-től a kolozsvári Magyar Művészeti Intézet festészeti karán végezte művészeti tanulmányait, ahol olyan kiváló tanárai
voltak, mint Abódi Nagy Béla és Miklóssy Gábor, akik mint festőművészek is példaképei voltak a fiatal hallgatónak.
A főiskola elvégzését követően szülővárosába kerül, 1957-től nyugdíjazásáig a szatmárnémeti Városi Színház díszlettervezőjeként dolgozott és alkotott. A 250 díszlet- és jelmezterv mellett színházi nyomtatványok, plakátok, műsorfüzetek százait készítette el.
1956-ban debütál, mint festőművész, Máramaros tartományi kiállításon. 1965-1994 között részt vesz az évente megrendezésre került nagybányai, majd Szatmár megyei kiállításokon. 1966-ban Szatmárnémetiben jelentkezett először egyéni kiállítással, ezt követően aztán 3-4 évente jelentkezett egyéni tárlattal szülővárosában.
Több kelet- és nyugat európai országban járt tanulmányúton. Számos kiállítása volt Erdély nagyvárosaiban, több ízben Magyarországon, Németországban és Hollandiában.
Sokoldalú művészegyéniség. Egyaránt érdekli a táj, a csendélet és a portré. Kitűnő arcképfestő. Munkáiban a Cézanne-i posztimpresszionizmus és a nagybányai iskola szellemisége egyesül egyéni formát öltve. Tájképein gyakran szerepel Szatmárnémeti, Máramaros, Kárpátalja, Gyergyó, az Alföld, a Körösök vidéke.
Képeinek határozott szerkezete, súlyos tömbbe egyszerűsített formái merész, mégis finom és elmélyült színvilága társulnak. Gazdagon egymásra rétegzett színek levegős egymásba játszása, nagyvonalúan laza ecsetjárás. Józan realizmusa, nagy formáinak a súlya, finom színérzékenysége, arcképeinek lélektani megfigyelése indokolja, hogy képeit szélesebb körben tegye ismertté.
A festészetet ma sem hagyta abba. 2003-ban áttelepedett Szatmárnémetiből Gyulára. 2012-ben ünnepli 80. születésnapját, amely kiváló alkalom lehet, hogy Békéscsabán is megismerjék művészetét.
Külföldi és belföldi magán- és közgyűjteményekben egyaránt megtalálhatók Szatmári Ágnes képei: Magyarországon, Németországban, Svédországban, Izraelben, Ukrajnában, Ausztráliában, valamint a Szatmárnémeti Múzeumban, a Kolozsvári Képtárban és alkotótáborok gyűjteményeiben.