A kiállítás a Kassák Múzeum modernitás kutatási programjába illeszkedik, célja, hogy társadalmi kontextusba helyezze a művészeti törekvéseket, újragondolás tárgyává tegye az avantgárd és a munkáskultúra kapcsolatát. A címben az elmozdulás szó egyszerre utal Madzsar Alice mozdulatművészet terén kifejtett tevékenységére, valamint a hagyományoktól való eltávolodásra, a társadalmi és női szerepekről kialakított képének újszerűségére.

A 19. század végén a modernitás eszméje áthatotta az élet minden területét. Ekkor született meg a társadalmi fogalma, mint a gazdasági és politikai szférától elkülönülő önálló kategória, amely megteremtette a szociológiai gondolkodás alapjait. A szociológia kérdései iránti élénk érdeklődés a korszak haladó szellemű csoportosulásainál figyelhető meg, elsősorban a munkáskultúra szervezeteiben és a polgári értelmiség köreiben. E körök tagjai elkötelezték magukat a demokratikus reformok mellett, és célul tűzték ki a munkásság szociális helyzetének javítását is. A társadalmi fogalmával együtt megváltozott az emberről, az egyénről való gondolkodásmód is.

A kiállítás Madzsar Józsefné Jászi Alice (1877-1935) budapesti mozdulatművészeti iskoláját mutatja be. Ezen belül is az ott zajló tevékenységnek a 20. század elején kibontakozó életmódreformhoz és a munkáskultúrához köthető szálait fejti ki. Madzsar Alice érdeklődése a testkultúra iránt részben családi indíttatású, de módszerére a németországi és norvégiai tanulmányútjain elsajátított női torna is hatott. Hazatérve, éppen 100 évvel ezelőtt, 1912-ben nyitott saját iskolát Budapesten, ahol kidolgozta saját mozgásrendszerét.

A női, a kismama, a gyermek és a munkahelyi torna kifejlesztése mellett Madzsar Alice mozdulatművészeti munkássága is jelentős. Tanítványaival közreműködött Palasovszky Ödön avantgárd színházi előadásaiban, majd 1928-ban megalakult a Madzsar Művészcsoport is. Korának legjelentősebb művészeivel dolgozott együtt, többek közt Bortnyik Sándorral, Molnár Farkassal, Szelényi Istvánnal, Kozma Józseffel.

Madzsar tornarendszerét A női testkultúra új útjai címmel 1926-ban megjelent könyvében összegezte. Szerinte a női testkultúra a női egyenjogúság egyik fontos eszköze lehet. Iskolája olyan szellemi műhellyé formálódott, amely a nők emancipációjáért is sokat tett. Szociálisan érzékeny, nyitott szemléletű művészek és tudósok sora - többek között Kálmán Kata és Sugár Kata szociofotósok vagy Liebermann Lucy pszichoanalitikus - indult útjára a korszakban kiemelkedő jelentőségű iskolából.

A Madzsar-iskola és tanítványai 1922-től részt vettek a munkás kultúrotthonok rendezvényein, együtt dolgoztak a 100% körével, közreműködtek a Munkás Testedző Egyesület tevékenységében is. Ezzel riválisai lettek más hasonló csoportoknak, többek között a Kassák Lajos vezette Munka-körnek is.

A kiállítás kortárs reflexiójaként Katarina Šević és a Tehnica Schweiz (László Gergely, Rákosi Péter) művészcsoport erre az alkalomra készült képzőművészeti munkáját is bemutatjuk. Érdeklődésük középpontjában a modernitás utópiái állnak, kezdve az államilag tervezett városoktól a kibucok közösségi projektjéig. A Tárna hőseivel (2011) induló színházukban elmélyülő, közösségi tevékenységként értelmezik az alkotófolyamatot: valós történeteket alkotnak újra és értelmeznek át egyszerű színpadi eszközökkel. A kiállításon egy videóművet mutatnak be, amelyben a színház lehetséges tereit vizsgálják. A Madzsar Alice színpadi munkásságában is fontos szerepet játszó közösség fogalmát járják körül.