Tömörkényen született földművelő paraszti családban. A tanítóképzőt Kiskunfélegyházán végezte el, majd a felső-pusztaszeri iskolában tanított. Tanítóként együtt élt a tanyai emberekkel, a falu kulturális és politikai életének fáradhatatlan mozgatója lett.

Néprajzi gyűjtőmunkával is foglalkozott, a szegedi múzeumigazgató Móra Ferenccel ekkor ismerkedett meg, aki elismerte tevékenységét, és többször váltottak egymással levelet. Móra a parasztok iskoláztatásáról írva megjegyzi: ”Három tanítót meg is tudok nevezni, akiknek mint régész, hálával tartozom: az egyik Hock Lajos volt dorozsmai, a másik Kiss István kétegyházi, a harmadik Jaksa János pusztaszeri tanító.” (Móra Ferenc: Véreim. Parasztjaim. 1958. 218.)

1937-ben vette feleségül a szegvári születésű Vangel Amáliát, aki szintén Pusztaszeren tanított. Három gyermekük született. Pusztaszerről a délvidéki Bajmokra helyezték, majd 1944-től Szegvárra került, ahol nyugdíjba vonulásáig tanított. Fáradhatatlan munkájának köszönhetően nyílt meg 1948-ban az első néprajzi-helytörténeti kiállítás a faluban, amely megalapozta a Falumúzeumot. A rendszerváltás után utcát neveztek el róla Szegváron, az Újfaluban.