Kisköre az Alföldön fekszik a Tisza folyó mellett. Az emberek a múltban halászattal, a XIX-XX. században főleg földműveléssel foglalkoztak. Egy földműves család házának berendezését, életmódját mutatja be a Tájház.

A ház fala vályogból készült, teteje náddal fedett. A paraszt ember mindig praktikusan gondolkodott, ezért olyan anyagokat használt fel, melyek a környezetében megtalálhatók voltak. A vályog készítéshez volt sárgaföld, búzatörek, a vízpartokon pedig nád termett bőven. A kerítést is víziakácból fonták, vagy deszkából állították. Az udvarra építettek fészert, istállót, tyúkólat, kerekes vagy gémeskutat.

A házaknak három helyisége volt. Az utcára nézett a lakószoba. Itt étkeztek a középen lévő asztalnál. Esténként beszélgettek a lócán, székeken, sámlin, kemencepadkán ülve. Alvásra szolgált két vetett ágy egy dikó. A kényelmes alvást szolgálta az ágyakba tömött szalma, melyet szalmaruhával fedtek be, és a puha pehelydunna. A szobát kemence fűtötte. A "kemence szája" a konyhából nyílt. Innen fűtötték fel kukoricacsutkával, szőlővenyigével, kukoricaszárral. A kemencében sütötték a kenyeret, kalácsot is. A kemence és a fai közötti kellemes, meleg hely a sut, ahol gyakran játszottak vagy aludtak a gyerekek.

Az oldalfalon állt a kaszli, melyben ruhákat tároltak. A középső helyiség a konyha. A beépített tűzhelyen főzött a háziasszony. Mellette szintén beépített füstölő, főzőhely van. Minden évben hízót vágott a család. Ennek húsát, szalonnáját itt füstölték meg, majd felvitték a padlásra.

A konyhában fontos szerepe volt a stelázsinak, melyen a konyhai eszközöket tartották. A házban mindig volt 1-2 vödör víz, melyet a vizeslócán tároltak. A konyhából nyílt a kamra. Ott tárolták a gabonát, lisztet, féltett eszközöket.