Erdős Renée (Érseklél, 1879. május 7. -Budapest, 1956. július 9.) 1897-ben Budapesten, a színművészeti akadémián végzett. 1899-ben jelentette meg első verseskötetét "Leányálmok" címmel. Pályáját merész, erotikus versekkel kezdte, melyek nevét egy csapásra ismertté tették. Ady "zseniális poétalány"-ként jellemezte. Bródy Sándorhoz hosszan tartó, szenvedélyes szerelmi kapcsolat fűzte, aki szakításuk után Bécsben sikertelen öngyilkosságot követett el. 1904-1905-ben Firenzében, majd kilenc éven át Rómában élt.

1909-ben Rómában tért át az izraelita vallásról katolikus hitre. Első férje Fülep Lajos művészettörténész. Hazatérése után két évtizeden át "Az Újság" munkatársa, de rövidebb-hosszabb ideig dolgozik az Alkotmány és a Pesti Napló, valamint a Politikai Heti Szemle szerkesztőségében. Elbeszéléseinek témái szerelmi viszonyok, későbbi műveit főként megkeresztelkedésének élménye hatotta át. A húszas évek egyik legolvasottabb bestsellerszerzője volt. Lefordította Assisi Szt. Ferenc legendáit, Sík Sándorral közösen is publikált. Népszerűbb regényei: A nagy sikoly, Santerra bíboros, Lavinia Tarsin házassága, Ave Roma! I-II., Brüsszeli csipke, Az indiai vendég...

Erdős Renée 1927-ben vette meg rákoshegyi villáját. Későbbi írásaiban élete legboldogabb szakaszaként említi az itt töltött éveket. A negyvenes években azonban származása miatt már csak írói álnéven publikálhatott. Itt tartózkodásának utolsó dokumentuma egy 1944. március 31-én innen keltezett levél, amelyet Serédi Jusztinián hercegprímásnak írt, hogy emelje fel szavát a katolikus hitre tért zsidók érdekében. A vészkorszakban vidéken bújtatták, Rákoshegyre már nem tért vissza, Budapestre költözött.