Az 1910-ben újjáépített Molnár Kálmán féle vízmalom - néhai Dr. Zákonyi Ferenc Balaton kutató szerint - technikai megoldása a XIX. századi bakonyi deszkametszők munkájára hasonlít.

A félautomata malom működése a következő: a földszinti részen mázsálták, majd garatba öntve a serlegfelvonókon a padlástérben lévő tisztító berendezésbe került a gabona. Innen a kettő hengerszék kettős garatjába engedték a tisztított szemeket. A kettéosztott garat arra volt jó, hogy amíg az egyikből kifogyott a gabona és a súlycsengő ezt jelezte, akkor kihúzták a második "Sublerjét" és onnan folyt a gabona az acél rovátkás hengerek közé. Addig a másik "Fahh" megtelt, és így tovább. A 6-8-szor átjáratott gabonából készült liszt a végén a felvonók és a csöveken keresztül a ferdetengelyű hasábszitába került, ahol még a benne lévő korpa stb. szétválasztódott, majd a facsöveken keresztül a földszinti zsákolóba fejeződött be a folyamat.

A helytörténeti gyűjteményben szíj varróbak, bognár bak, kender tiloló és törő, rokka és orsózó, krumplitörő, sütőlapát, szigonyok, nádarató tolókasza, valamint csáklya (mellyel a kútba esett vödröt kitudták venni és az égő nádtetőről lehúzni a nádat) kerül bemutatásra. Itt kaptak helyet a kenyérkészítéshez használt famelence, a keresztfa, a kenyérruha, a cserép és a zománcos edények, a római és XIX. századi téglagyűjtemény, a malomipari szaklapok, a kitüntetések, az 1945-ös földosztási birtoklevél, valamint Hankóczy Jenő portéja is.

A gyűjteményben külön vitrinben láthatók a néhai Nagy Lajos csopaki kádármester művészi faragványai.