Századunk művészeti életének talán legnépszerűbb alakja volt Hermán Lipót. A huszadik század gazdag kultúrhistóriai eseményeinek szemtanújaként tisztelték pályatársai. Enciklopédikus bőségű élményanyagáért irigyelték a művészvilágban, írja róla Pogány Ö. Gábor.

Maradandósága azért tartós, mert derűs, emberséges hangulat övezi hagyatékát. Kevesen tudják róla, hogy közel hetven esztendőn át több füzetre terjedő rajzos-szöveges naplót vezetett tapasztalatairól. Nagyműveltségű intellektus, aki komoly szolgálattal viseltetett a magyar képzőművészet sorsa iránt.

Részt vett a kecskeméti művésztelep megalapításában, az első világháborús haditudósító művészek baráti körének vezető egyénisége lett, különböző asztaltársaságok megszervezésében is aktivizálta magát. Jelentős szerepet vállalt a Szinyei Társaság létrehozásában. Csók István elnöksége mellett a titkári feladatokat látta el hosszú éveken át.

Herman Lipót mennyiségileg és művészileg hatalmas életművet hagyott ránk. Festmények, rajzok sokasága jelzi termékeny festői múltját. Számos műve megtalálható magántulajdonban, a hazai és külföldi közgyűjtemények büszkélkedhetnek festményeivel, rajzaival. Kitűnő portréistának tartották, külön említést érdemel a művészbarátokról készült képek sokasága. Tájképei, csendéletei érzékeny festőiségről tanúskodnak. Figurális kompozíciói, mitológiai jelenetei szerves részét képezik művészi kiteljesedésének. Rónai Mihály András, a kor jelentős műkritikusa írja róla: "Azok a rubensi nők, azok a gáláns csalitok, azok a víg zöldek és pirosak, azok a félreismerhetetlen Herman Lipótok..."

A művész mondanivalójának kifejezéséhez az impresszionizmussal felfrissített kolorit segített, így lettek képei elevenek és vidámak. Herman Lipót nemcsak kitűnő festő és grafikus volt, hanem kitűnő karikaturista is, akinek e műfajbeli munkáit finom szellemesség, jóízű humor tette becsessé. Több mint egy évtizeden át a Pesti Naplóban jelentek meg művészeti írásai kortársairól, művészetről és művészekről. Művészasztal című könyvében anekdotikusan emlékezik kortársaira.

A reneszánszból itt felejtett ember volt, aki a polihisztor tudásával és a művész érzékenységével reagált az őt körülvevő és folytonosan változó világ számtalan problémájára.

Pelle Sándor