A költő világát könyvtára, íróasztala és néhány személyes tárgya idézi meg. Baka István a költői képalkotás és szerepjáték-költészet egyik legjelentősebb megújítója, író, műfordító szerkesztő. 1948. július 25-én született Szekszárdon.

1966-ban érettségizett a Garay János Gimnázium orosz tagozatán. Az önképzőkör, színjátszó kör, versmondás, zene, Tolsztoj és Dosztojevszkij olvasása eredetiben a diákévek legboldogítóbb elfoglaltságai voltak számára.

1967-72 között a József Attila Tudományegyetem magyar orosz szakos hallgatója. Megismerkedik Ilia Mihállyal, aki 1969-ben közöl először verseket tőle a Tiszatájban. 1971-72-ben egy teljes tanévet Leningrádban tölt, ahol egész pályáját meghatározó élményeket szerez. Itt olvas először szamizdat irodalmat. Itt fedezi fel Mandelstam, Szosznora, Brodszkij verseit. Itt döbben rá Magyarország provincia mivoltára. Ennek hatására kezdte magát nemzeti elkötelezettségű költőnek vallani.

1972-től tanár Szekszárdon az Egészségügyi Szakközépiskolában. 1974-től Szegeden a Kincskereső munkatársa, főmunkatársa, majd 1993-tól nyugdíjazásáig főszerkesztő-helyettese. Szerkesztőségi szobája az idők során Szeged egyik fontos szellemi műhelyévé vált. 1993-ban nagy sikerű műfordítás szemináriumot tart a szegedi egyetemen.

Költészetére legnagyobb hatást műfordító munkája mellett a komolyzene gyakorolta. Zenei élményeiből született - saját megfogalmazása szerint - verseinek szonáta formája is.

Hosszantartó, súlyos betegség után 1995. szeptember 20-án hunyt el Szegeden. Szülővárosa temetőjében nyugszik.