Czencz János festőművész műveivel a század elejétől kezdve találkozunk a legnagyobb budapesti kiállítások katalógusában; neve szerepel a nagyobb lexikonokban is.

Czencz János 1885. szeptember 2-án született a Vas megyei Ostffyasszonyfán. A budapesti Képzőművészeti Főiskolán tanult 1907-1912 között, mestere Edvi Illés Aladár, Hegedűs László és Zempléni Tivadar volt.

1908-ban már kiállított a Műcsarnokban, 1913-ban pedig a Műcsarnok téli tárlatán a Tükör előtt című képével elnyerte a Halmos Izidor pályadíjat. 1918-ban a Fekvő akt című képéért Rudits-díjat kapott. 1920-ban a Marcellina című képéért megszavazták részére a Képzőművészeti Társulat nagydíját, 1921-ben pedig Benkő-díjat kapott. A Fiuméban (1928) rendezett nemzetközi kiállításon a közönség szavazata alapján elnyerte a Medaglia Commemorativa bronz érmét, 1934-ben pedig Balló Ede-díjjal jutalmazták. 1935-ben zsűrimentességet kapott.

A sok, országos kiállításon való szereplése mellett számos egyéni kiállítása is volt: Pécsett (1925,1959), Szombathelyen (1927), Budapesten (1929,1935,1936), Szekszárdon (1955,1968, 1986), hogy csak néhányat említsünk.

Hosszú évtizedekig Budapesten lakott, ám a második világháború bombázásai alkalmával tönkrement Százados úti műtermét felváltotta a haláláig otthont adó, Báta községben berendezett műterme és lakása.

1960-ban halt meg Szekszárdon, ahol az alsóvárosi temetőben a Pásztor János szobrászművész alkotta síremlék jelzi nyughelyét.

Műveit számos bel- és külföldi magángyűjtemény mellett múzeumok őrzik, a Magyar Nemzeti Galériában tizenegy alkotása van. Képei megtalálhatók a szekszárdi megyei könyvtárban, a Wosinsky Mór Múzeumban, a soproni Liszt Ferenc Múzeumban és más közintézményekben is.