Az udvarra kilépő látogatót jobbról egy faragott harangláb fogadja, melyet kb. 1890-ben készítettek Gyöngyfán, s onnan telepítették át ide, a sellyei Skanzenbe. Az udvar hátsó részén egy csányoszrói talpasház másolata látható, mely 1968-ban épült hagyományos, e vidékre jellemző technikával. A ház belsejében 3 helyiség található (szoba-konyha-kamra). A berendezés régies állapotot tükröz: a múlt század közepét igyekszik felidézni. A szoba bútorai is - a sarokpad, asztal, ácsolt láda (szökröny), rengőszék stb. - archaikus technikákat őriznek. Az épület konyhája és kamrája úgyszint korhű tárgyakat, eszközöket tartalmaz, amik sejtetni próbálják a hajdan élt ormánsági ember mindennapjait.

Az ólaspajta jószág nélkül várja a látogatókat, a szénatároló pajtában mezőgazdasági eszközök (eke, borona, ekekapa) és szekér látható. A ház mellett méhes és gémeskút áll. A porta kerítésénél találjuk a közeli Zalátáról beszállított búzáskamrát. E zsilipelt falu épület hajdan, a nagycsaládok idején a fiatal házasok hálóhelye is volt (mint más falvakban a padlás).

Mindent összevetve: a ház és az ólaspajta közé, kissé hátrább kerülő disznóóllal együtt a rekonstrukció építményei és berendezési tárgyai jól szemléltetik a múlt századi leírásokból és a néprajzi megfigyelésekből ismert ormánsági porta szerkezetét, s azt az állapotot tükrözik, amely az elkülönözések (a nagycsaládok szétválása) és a jobbágyfelszabadítás után alakult ki, körülbelül a múlt század hatvanas éveire.

A parasztporta mellett díszlik Fábián Ödön egykor élt kovácsmester drávacsehi műhelyének másolata is - eredeti állapotában rekonstruálva.