Az antik motívumok továbbélése figyelhető meg az első, valószínűleg már középkori kőfaragványokon. A IX. században jött létre a zalavár-várszigeti közigazgatási és egyházi központ, mely - utóbbi funkciójában - a magyar államalapítás után tovább működött: erről tanúskodnak az egykori templom fellelt s a kiállításon is megtekinthető darabjai. Míg a récéskúti bazilika maradványai között is találhatunk korábbi eredetű, kezdetlegesebb darabokat, a Szt. Adorján templom és a bencés apátság épületelemein már megfigyelhető az igényes, művészi kivitelezés. A díszes, XI. századi márványtöredékek a szentélyhez tartoztak, s a kút szoboralakjai a XIII. századi felújításkor készültek.

A román kori kőfaragás emlékei főleg környékbeli, elpusztult kis templomokból ismertek. Az épületszerkezetek számos eleme tekinthető meg a kiállításon: a kapuzat, az ívrészletek, a pillér-és oszloptöredékek, a bordanyaláb. Kőbe vésve maradt ránk egy XII. századi határjáró oklevél is.

A XIV-XVIII. századi keszthelyi és Keszthely környéki faragványok már többnyire az egyszerű, szabványos mestermunkát képviselik; részben egyházi épületekhez, részben pedig kúriákhoz, földesúri lakóhelyekhez készültek. A nyíláskereteléseken és boltozati záróköveken túl igazi különlegességnek számítanak a domborműves, feliratos darabok, mint például a szőlőtőkére feszített Krisztus vagy a Festeticsek egyik malmának építési felirata.