A Balaton melléke is részévé vált az ókori Pannonia provincia út- és településhálózatának. A falusias telepek és villagazdaságok életéről a mészkőből, homokkőből ill. márványből készült feliratos és faragott kőemlékek tanúskodnak. A középkor és az újkor századai során gyakran másodjára is felhasználták őket építkezések alkalmával, és így maradhattak ránk.

Az I-III. századi síremlékek - sztélék, sírépítmények - feliratos tábláit mitológiai jelenetekkel, állatalakokkal, növényi motívumokkal vagy az elhunytak domborműves portréjával díszítették. A családi sírkerteket szobrokkal látták el.

Az oltárkövek a római hiedelemvilágról tanúskodnak. Fogadalmaik teljesítéséért az állíttatók főleg a "legjobb és leghatalmasabb Jupiternek" szentelték őket, de találkozhatunk a kőtárban Juno és Neptunus oltáraival is. Gyakran megörökítették rajtuk az állíttató nevét, foglalkozását és a szertartás kellékeit is.

Az utak mentén magas, henger alakú mérföldkövek jelezték a vándornak, hogy mennyi utat kell még megtennie a következő nagyobb településig. A bemutatott darab, mely a Duna mellékéről származik, Aquincumtól 46 mérföldre állt.

Az építkezésekről tetőfedő téglák és épületdíszítő elemek - oszlopfők, oszloptörzsek, lábazatok - tanúskodnak. Vörös homokkőből faragták a kékkúti épületegyüttes tagozatait, melyek a kiállításon megtekinthetők.