Pálóczi Horváth Ádám (1760-1820) földmérő, polihisztor, poéta a hazai felvilágosodás korának közismert, kedvelt alakja volt. Horváthnak a Szántódpusztán bérelt "Remete ház" csendje, nyugalma termékeny, sokoldalú alkotó munkára adott lehetőséget. A mi korunk megbecsülésének érdeme, hogy Horváth 140 évig kéziratban maradt hatalmas dalgyűjteményét, az "Ötödfélszáz énekek"-et 1953-ban megjelentette.

Az 1790. május 11-én 30. életévét betöltő Horváth Ádám "Fok"-on búcsúzott el végleg a Balaton partján, idillikus környezetben, nyugalmas csendben töltött ifjúi éveitől, amikor a somogyi bandériummal együtt ellovagolt Budavára felé. Mint koronaőrző banderista, Somogy megye országgyűlési követe volt.

A legmagasabb kortársi elismerést már nem érhette meg. Röviddel 1820. január 28-án, Nagybajomban bekövetkezett halála után "A magyar Nyelv dialektusairól" írott, pályázatra benyújtott dolgozatát a bizottság 100 arany jutalomra méltatta.