A gyűjtemény első régészeti leletei a rézkor végéről valók. A község határában találtak bronzkori leleteket is, a vatyai kultúra idejéből. A rómaiak Kr.e. 11-10 körül szállták meg a Dunántúlt, és Pannónia provincia néven birodalmukhoz csatolták. Acqincum közelében alakult ki az a település Solymár helyén, amelyben a kelta eraviszkuszok, és a rómaiak az i.sz. I-II. század idejében együtt éltek, majd a kelták beolvadtak, romanizálódtak. A gyűjteményben a római-kori temető feltárásából néhány edénytöredék és restaurált darab található. A kőtár a határból előkerült I-II. századi római kőemlékeket őrzi.

A Római Birodalom széthullását követően a népvándorlás utolsó hullámával érkezett az avarság, és telepedett meg környékünkön. A temetőjük feltárásakor talált művészi ötvösmunkák (ezüstveretek, fülbevaló) ma a Magyar Nemzeti Múzeumban találhatók, nálunk fényképeik láthatók. A Honfoglalás idejéből Solymárról egy törött kardot őriz a Magyar Nemzeti Múzeum.

Solymár első említése 1266-ból egy birtokadományozási oklevélen szerepel, amelyet az Országos Levéltár őriz. Fotómásolata látható kiállításunkon. A település neve Solomárként, majd Salmár, Solmar alakban bukkan fel a későbbi okmányokban. A solymárok a királyi udvarhoz tartozó vadászok voltak, akik a sólymok idomításával foglalkoztak. Községünk róluk kapta tehát a nevét. A község a középkorban oppidum-mezővárosként is szerepel.

A hódoltságig magyarlakta területen Solymár várát Lackfy István nádor építtette az 1360-70 körüli években. Tulajdonosai királyok, királynék, főméltóságok viselői voltak. Valamennyien szívesen vadásztak környékünkön. Leghíresebb tulajdonosa Mátyás király volt, aki szintén szívesen időzött itt, majd fia Corvin János birtokolta a várat. A törökök az 1560-70 körüli időben elpusztították-, felégették a várat, a terület több mint 100 évre lakatlanná vált.

A vár ásatásait Dr. Valkó Arisztid kezdte meg az 1930-as években, akinek köszönhetően a falmaradványok ismét kirajzolják az egykori vadászkastély területét, méreteit. A későbbi ásatásokkal a vár alaprajza pontosult, a leletanyag pedig Dr. Valkó Arisztid halála után a gyűjteményünkbe került.