A Tájház az Alföldön jellemző, általános tagolódású lakóépület. Alaprajza egysoros elrendezésben szoba + konyha + szoba. Falazata agyag, szigeteletlen és alapnélküli, a teteje nádfedeles. Egyedi védelem alatt áll, kora több mint 180 év.

A lakóházban bemutatott, jórészt helyben gyűjtött használati tárgyak, munkaeszközök, ruhák és bútorok a száz, kétszáz évvel ezelőtt élt ócsai emberek mindennapi életét tárják elénk.

A hagyományosan berendezett tisztaszobában láthatók a bútorok, ruhák, a vetett ágy a díszbe öltöztetett ágyneműkkel. Az ágy mellett bölcső. A falakon, mint hajdan, családi fotók és képek vannak. A búbos kemencét sajnos már elbontották, helyén áll a szövőszék, amit szívesen bemutatunk a látogatóknak munka közben is.

A pitvarkonyha berendezése is hagyományos. Ott áll az elmaradhatatlan szekrény, a kaszli, a vizes pad, tálason sok szép tál és tányér. Fogason a köcsögök és bögrék. Egyik sarokban a kenyérkészítés eszközeit együtt mutatjuk be, ott a teknő, a szakajtó, a lisztes kanál és fölöttük falon a sütőlapát.

A lakóépülettel szemben áll az istálló. Az állattartással és földműveléssel kapcsolatos eszközöket, szerszámokat itt állítottuk ki.

Az udvaron az ereszek alatt láthatók azok a gazdasági eszközök, amik méretük miatt régen az ólastelkeken kaptak helyet. A különböző ekék, ekekapák, a fogas, a nagy gereblye és persze a szecskavágó, répadaráló is.

A szomszéd telken egy kisebb, kéthelyiséges ház áll, a Melegedő. Ezt az épületet nem hagyományosan rendeztük be, de korabeli bútorokkal és tárgyakkal. Neve is elárulja, hogy mindig használtuk. Régebben a területen dolgozó kollégák melegedtek benne, ma kézműves foglalkozást tartunk a szobában és étkezésre, vendéglátásra is használjuk. Főzünk a csikótűzhelyen, fűtünk, sütünk a hagyományos búbos kemencében.