A költő több alkalommal megfordult kisfalunkban Dunavecsére, illetve Szalkszentmártonra történő utazásai során, amikor a szüleit látogatta meg. Ilyenkor kis pihenőket iktatott be utazásai során: nagyon kedvelte a Duna-partot, így esett a választása Dömsödre.

Így történt ez 1845. augusztusában is, amikor a Duna-parton álló mocsári tölgy alatt megírta a "Piroslik már a fákon a levél..." c. versét. Ettől a fától több alkalommal, csónakkal kelt át a szemben lévő úgynevezett Hajós-szigetre. Ez a mocsári tölgy napjainkban is él.

Ezt követően 1846. április 23-tól május 22-ig tartózkodott Dömsödön: egy hónapot töltött a falunkban. Ebben az időben a szülei is itt tartózkodtak, a jelenlegi Petőfi téren volt az az épület, melyben a mészárszék működött. A szülők azonban egy másik épületben laktak, mely jelenleg is lakóházként működik: csak kívülről látható. Falán emléktábla jelzi ittlétüket.

Petőfi a fenti időpontban Kukucskánétól, özv. Kovács Józsefnétől vette bérbe Pálffy Albert barátjával együtt azt a két szobát, amely a jelenlegi múzeumban látható. Ide dolgozni és pihenni jártak.

Ebben az időben írta a Számműztem magamat, a Salgó és a Levél Váradi Antalhoz c. verseit. Petőfi Dömsödön választóponthoz érkezett, itt foglalkozott mélyebbre hatóbban a francia forradalommal, és a Levél Váradi Antalhoz c. versében, már ekkor megjósolta a vérzivataros időszakot, amely után majd emelt fővel és egyenes derékkal élhetünk. Petőfi forradalmi ciklusát ettől a versétől datálják.