"...Szívem örvend rajta és Istennek érette nagy hálákat adok, hogy én... az országot, mint édes hazámat, most mindenféle ellenségtől megszabadult állapotban hagyhatom." Az idézetet Bocskai István politikai végrendeletében olvashatjuk, tükrözve mély elkötelezettségét a nemzet és a vallás ügye mellett. Az általa vezetett szabadságharc a vallásszabadság és a nemzeti-rendi jogok tiszteletére tanította a Habsburgokat.

Bocskai István, mikor felismerte, hogy a Prágában székelő Habsburg-házi magyar király képtelen a török kiverésére és az ország egyesítésére, sőt a megmaradt országrészek védelmére, a hajdúk szövetségében felkelést indított, mely az ország szabadságát kivívó küzdelemmé növekedett.

A katonai sikerek politikai eredménnyel jártak, s az erdélyi rendek Nyárádszeredában Erdély, majd a magyar rendek Szerencsen Magyarország fejedelmévé választották. Rövid uralkodása alatt dolgozta ki azt a politikai irányvonalat, amely meghatározta az akkor születő század magyar politikai gondolkodását, Erdély önállóságára építve, amely a Magyar Királyság jogait is biztosíthatja.

A hajdúk szabadságharcban való segítségének elismeréseként a hajdúvitézeket több kiváltságlevélben földdel és nemesi szabadságjogokkal ruházta fel, nem feledkezve el ősi birtoka, Kismarja kiváltságolásáról sem. Az általa felemelt hajdúvárosok, később Hajdú, valamit Bihar megye mindig hűségesen őrizte nagy szülötte, jótevője emlékét, a nagy magyarok között is kiemelkedő Bocskai István alakját és politikai örökségét.

A kiállítás célja bemutatni az egyetlen, azonnali sikerrel járó nemzeti szabadságharcunk fejedelmét, származását, kötődését a bihari, a partiumi és az erdélyi tájhoz - hazánk e mostohább sorsú feléhez - rámutatva, hogy a nemzet iránti elkötelezettsége nélkül a magyar történelem e sorsfordító időszaka a magyarságra nézve súlyosabb következményekkel járhatott volna.