A soproni evangélikus egyházközség múzeumának kincsei nagyrészt az 1676-os tűzvész utáni időkből valók; részben külföldi és részben magyar munkák, ill. a templom liturgikus tárgyai. A buzgó hívek adományokkal igyekeztek pótolni az elszenvedett veszteségeket. Ezeknek a kincseknek a bemutatására nyílt meg 1986-ban a "Soproni evangélikus gyülekezet évszázadai" című állandó kiállítás.

A kiállításon látható a Gálffy Ádám által 1676-ban adományozott - az ötvösmunkák sorában a legértékesebb -, gyönyörű, aranyozott ezüst keresztelőtál és az ékköves cibórium. A tál domborműves alkotás, belsejében Jézus megkeresztelésének ábrázolása, karimáján Bibliai jelentek. Átmérője 63 cm, súlya közel 3 kilogramm. A cibórium Augsburgban készült, Thelot Anton alkotása. Az ostyatartót három dombormű díszíti.

Az egyik legrégibb tárgy egy késői gótikus kehely a 16. századból, amelynek kosara és pártája magyaros sajátosságokat mutat.

A barokk ötvösművészet kiváló alkotása a passiójelenetes, zománcos, ékköves barokk kehely, mely ma is használatban van évente egyszer, konfirmációkor. Talpa hatkaréjos, festett zománclapokon passiójelenetek.

Az aranyozott ezüst kancsó a 17. század közepén készült. Formája és stílusa szerint magyar munka. Késő reneszánsz, felfelé keskenyedő, hengeridomú munka, Egedy Lajos adománya. Értékesek a nagyon szép formájú, kisméretű beteg úrvacsora kelyhek az ostya méretű, vésett virág- és levélindás díszítésű beteg úrvacsorához használt ostyatartókkal.

Lölhöffel János adománya a vasból készült pénzgyűjtő láda és az aranyozott ezüst kancsó. Thelot Anton a kiváló augsburgi művésztől pedig az úrvacsorát ábrázoló ezüst domborműves kereszt korpusszal tekinthető meg a kiállításon.

A könyvtári és levéltári anyagunk is hangsúlyos szerepet kapott a múzeum kiállításán. Ilyen pl. Barth János Konrád (1634-92) lelkész Budavár visszafoglalásáról írt műve, a "Buda secepta". Lelkészportrék és kéziratok, valamint nyomtatott könyvek tükrében mutatja be a kiállítás a modern kort, a felvilágosodástól a 20. századig.