Elsőként a Lánchíd építéstörténete követhető nyomon, korabeli dokumentumok, emlékek alapján. Különösen érdekessé teszi a kiállítást a hatalmas modell, amely a híd legapróbb részleteit is megmutatja, valamint az alapkő letételénél használt ezüst vakolókanál.

Az első terem középen elhelyezett múlt századi mozdonymodell, a "La Victorieuse" és a vitrinben elhelyezett tárgyak, modellek a XIX. századi közlekedési fejlődést mutatják be, Széchenyi e tárgyban írt elméleti munkájával ("Javaslat a magyar közlekedésügy rendezésirül") együtt. Ennek térképmelléklete az ország köz- és vasúthálózatának kiépítési tervét tartalmazza, amely nagyban hasonlít a mai állapotokhoz.

A kastély egykori dísztermében az Óbudai Hajógyár "Széchenyi" gőzösének modellje látható, amit még az alapító életében gyártottak és neveztek el! A vitrinek dokumentumai, tárgyai az Al-Duna szabályozásának óriási jelentőségű (diplomáciai, mérnöki, politikai) munkájáról adnak képet.

Magyarország XIX. századi domborzati térképe jól szemlélteti a folyószabályozások szükségességét és a nagyszabású vállalkozást ezek megvalósítására. A pusztító árvizek elleni hatalmas munka, a Tisza szabályozása, csak a század végére fejeződött be. A "Kisfaludy" gőzös modellje és a korabeli menetrendek a balatoni gőzhajózás megindulását mutatják be.

Széchenyi már fiatalon a lótenyésztés felé fordult. Angliai tapasztalatai arra ösztökélték, hogy a korszerű állattartást Magyarországon is megvalósítsa. Két ménes működött a család birtokain. A korszerű lótenyésztés elterjesztése érdekében szervezte az első lóversenyeket, amelyekről színezett kőrajzok és különféle versenydíjak tanúskodnak a vitrinben.

A magyar gazdaság fejlesztésével természetesen együtt járt a mezőgazdaság fejlődése is. Széchenyi saját birtokain ún. mintagazdaságokat hozott létre és új ágazatokat honosított meg (pl. a selyemhernyó tenyésztés). Ebben a munkában képzett jószágigazgatók is segítették.

A magyarországi XIX. századi technika fejlődését bemutató teremsor nem csak az egyes gazdasági területeken végbement változásokat mutatja be, hanem vázolja azt a szellemi kapacitást is, amit a magyar mérnökök az általános, világméretű fejlődés érdekében kifejtettek. Az első teremben kerül bemutatásra többek között Mechwart András hengerszéke, a Bánki - Csonka féle porlasztó és Bánki Donát robbanómotorja. A második terem a világ áramellátásában, távközlésében és közlekedésében hírnévre szert tett mérnökök munkáit mutatja be: Déry - Bláthy - Zipernowszky transzformátora, Jedlik Ányos dinamója, Puskás Tivadar telefonközpontja, Kandó Kálmán villanymozdonya segítette a XX. század elejének technikai forradalmát.