A gyűjtemény két nagy egységből tevődik össze: a kollekció közel 70%-át felölelő szépművészeti, illetve a fennmaradó 30%-ot magába foglaló távol-keleti, ausztráliai, óceániai, afrikai iparművészetet, törzsi művészetet reprezentáló rész.

A Vastuskós-ház első és második emeletén látható festmények és grafikák - részben kronológiai, részben tematikus elrendezésben - betekintést engednek a magyar képzőművészet fejlődésébe a 20. század elejétől a 70-es évekig. Felvonultatva olyan művészeket, mint Anna Margit, Bak Imre, Barcsay Jenő, Bartha László, Bortnyik Sándor, Egry József, Kassák Lajos, Kondor Béla, Lakner László, Mattis-Teutsch János, Perlrott Csaba Vilmos, Tóth Menyhért s még számos neves alkotót. A kollekciót Braque, Calder, Chagall és Lucien Hervé munkái egészítik ki.

Patkó Imre távol-keleti gyűjteményének első darabjait 1956-os tibeti utazásán szerezte be. A tibeti művészetet egy Avaloki-tesvara boddhiszattvát ábrázoló 18. századi imazászló, egy ugyancsak 18. századi imamalom, néhány jellegzetes szertartási tárgy és két, imafalból származó, mantrákat tartalmazó vésett kő képviseli. A tibeti útról Rév Miklós fotóművésszel közösen készített könyv sikere vezette a szerzőpárost 1959-ben Vietnamba. Kiállításunkon újévi fametszetek, páva- és a papagáj- tollból, valamint lószőrből készült legyezők, egy finoman megmunkált 18. századi agyagfej és egy bambusz hangszer képviseli a vietnami művészetet.

Patkó Imre az MTI pekingi tudósítójaként 1963-64 között hosszabb időt töltött Kínában, ahol a kínai művészet jellegzetes alkotásaival gyarapította a gyűjteményt. Az alkotások zöme a 18. századból való, köztük a jellegzetes bronzedények, két templomi bronzhangszer és egy bronz szobrocska. A bambuszművészetet egy 19. századi ópiumpipa, egy lovast ábrázoló bambuszlemez és egy szájorgona, míg a selyemművészetet egy 17. századi selyembrokát mandarinnégyzet és egy 19. századból való hímzés reprezentálja. A kínai gyűjtemény gyönyörű darabjai a jellegzetes tusfestmények és egy megragadó szépségű, amulett-tartó faszobor.

Ebben a gyűjteményben kaptak helyet a kelet más tájairól származó szórványanyagok is, köztük az Ezeregy éjszaka világát idéző perzsa olajmécsesek, egy indiai vízipipa, egy különös 4-es agyagharang, valamint egy burmai faszobor.