Az üzemen kívül helyezett, néhány éve "árválkodó" víztoronyt talán másra nem is lehetett volna stílusosabban felhasználni, mint a kutak történetét feldolgozni benne.

Az érdekes témán túl, a kiállítás sikerének másik oka a köralakú építményben történt szakszerű kialakításában keresendő. Az oldalfal 2,5 méter magasan borítást kapott: szeletelt farostlemezzel, majd a helyi bútorgyártól tablónak adományozott selejt szekrényajtók függőlegesen lettek elhelyezve fél méteres közökkel. Ezekre kerültek fel a kutak csoportosításán túl egy-egy kútcsoport történetének fényképei és dokumentumai (gémeskutak, kerekes kutak, szivattyús kutak, artézi kutak, víztornyok). A tablók közé pedig témában odaillő kisebb tárgyakat helyeztünk el. A tablósor feletti területet a kutakról készült fényképek és festmények borítják.

A tablósor alatt is helyeztünk el tárgyakat: a helyiség bal oldalán ásottkutak tartozékai (kútkapa, kúttéglák, faveder, csobolyó, korsók, kanták, stb.), a jobb oldalán pedig fúrott kutak felszerelése látható (pl. kézi-, gépi meghajtású szivattyúk).

A terem közepén egy szép öntöttvas, szivattyús kút áll, előtte ugyancsak öntöttvasból készült kantatartó, benne virágváza, melybe minden nyitvatartási napon friss virágcsokor kerül.

A felsoroltakon kívül minden tenyérnyi üres helyre a kutak történetére vonatkozó egyéb tárgyak és dokumentumok kerültek.

Talán éppen ennek az összképnek köszönhető a kiállítás sikere és a vendégkönyvbe bejegyzett pozitív visszajelzések.