A Nagy-Sárrét ma már csak nevében őrzi annak a hatalmas mocsárvilágnak az emlékét, mely a múlt században még e térséget jellemezte. A XIX. század eleji vízrendezések, lecsapolások hatására ma az egykori kiterjedt vízi világ helyét másodlagos szikes puszták uralják.

A kiállítás első szelete a régmúltat idézi fotókon, térképeken, preparátumokon keresztül. Így megismerhetők azok a növények és állatok, melyek a folyószabályozások előtti mocsarak, árterek jellemző állatfajai voltak (európai hód, vidra, kárókatona, daru, réti sas) A Muray Róbert által készített festmények a hajdani mocsárvilágot és a jelenlegi szikes pusztát tárják a látogató elé jellemző élővilágukkal, hangulatukkal.

A kiállítás másik része a mai természeti értékekről ad tájékoztatást. A szikeseken él Európa legnagyobb testű madara, a túzok, s a parti madarak közül költ a térségben a bíbic, a piroslábú cankó, a nagy goda. Az üvegvitrinben az egyetlen élő, nagyobb vízfolyás, a Hortobágy-Berettyó folyó élővilágának bemutatása történik: vadrécék, cankók, vöcskök különféle fajait ismerhetjük fel.

A kiállítás végén a túzok elterjedéséről, szaporodásáról, a keltető-nevelőállomás technológiájáról, ennek nehézségeiről és eredményeiről szerezhet a látogató bővebb információkat. Egy 25 perces film mindezt képszerű élényként is biztosítja.

A fotókiállítás az elmúlt 5 év leghangulatosabb, leglátványosabb képein varázsolja a látogató elé a természet ellesett, meghitt pillanatait.

A szeghalmi Sárrét Múzeumtól kölcsönkapott tárgyak régi mesterségek, illetve a növénytermesztés, nádvágás, szilaj pásztorkodás hangulatát idézik.