A portréi kapcsán nevessé vált királyi és udvari festő 1793-tól kis formátumú új művek készítésébe fogott, amelyeken a rézkarc technikáját tökéletesítette. Nem megrendelésre készített nyomatait, festményeivel ellentétben, minél szélesebb körben kívánta népszerűsíteni. Művei kiérlelt társadalomkritikák, amelyeken iróniával és szellemességgel megjelenített drámai képsorokban ábrázolja saját korának erkölcsét, babonáit és emberi gyarlóságait.