Kocsis Imre festőművész és tanár, nem sorolható egyetlen izmus képviselői közé sem. Fél évszázadot átívelő életműve egyedülállóan változatos: magában foglalja a kortárs képzőművészet különböző stíluskorszakait, irányzatait és művészeti kísérleteit. Művészetét a nagyközönség talán kevésbé ismeri, mert kísérletező, lassan dolgozó művész, aki mögött nincs több ezer műszámot felvonultató életmű, a kortársak azonban sokat köszönhetnek neki: generációkat indított útnak a Képzőművészeti Egyetemen.

Kocsis helyét és jelentőségét a magyar művészeti életben több tényező határozza meg. Kísérletező hajlamú művészként a kezdeti realista szemléletmód után a 70-es évek elejétől a magyar hiperrealizmus egyik markáns alkotója lett, miközben a 70-es évek második felétől a 80-as éveken keresztül egészen napjainkig, a különféle modern grafikai eljárások (szitanyomás, cianotipia, gumimásolás stb.) egyik első képviselője.

A 80-as években jelennek meg bizonyos visszatérő képtémák és szimbólumok művészetében, mint pl. a Kaszás-sorozat, vagy a kulcslyuk motívum, és folyamatosan kísérletezik a különféle fotóeljárások és a grafikai nyelv együttes felhasználásával.

A 90-es években minden energiáját és addigi művészeti tapasztalatait a nagy mű, a Lakodalom létrehozására összpontosítja, melyben a realizmus, a hiperrealizmus, a különböző impresszionisztikus törekvések, a mondanivaló sűrítése a legmagasabb szintű anyagábrázolással párosulva jelenik meg.

Az új évezred kezdetétől a Lakodalom című képpel megteremtett önálló festői nyelvet folytatja, elsősorban családtagjait, illetve közvetlen környezetének egyes elemeit (pl. pálmák) választva képei tárgyául.

Munkamódszerének lassúságára, megfontoltságára és egyben alaposságára talán a legszemléletesebb példa, ahogy 1991 és 2000 között gyakorlatilag egyetlen alkotáson, a Lakodalom című képen dolgozott (3 x 4,5 m), amely addigi pályafutásának tíz év alatt elkészített összegzése.

Több mint négy évtizeden át a Magyar Képzőművészeti Egyetem tanáraként, majd tanszékvezetőként fiatal művészek sokaságát nevelte - szakmai és emberi értelemben egyaránt. Az egyetem Képgrafika Tanszékének professzoraként ment nyugdíjba.

A Kogart Kocsis életmű kiállítása gyakorlatilag az első kísérlet arra, hogy egy több mint fél évszázada alakuló pályaívet a maga teljességében bemutasson. A kiállításon mintegy 100 alkotás (festmény, grafika, szobor) látható, a legkorábbi (1956-os) és sokáig fiókok mélyén őrzött rajzoktól a napjainkban festett képekig két befejezetlen mű kiállításával tovább utalva a folytatás lehetőségére.

Mivel Kocsis Imre a képzőművészeten túl elsimert és jelentős kertművész, és európai viszonylatban is jegyzett lepkegyűjtő a kiállításhoz kapcsolódóan különböző tárlókban és vitrinekben ezen tevékenységének fragmentumai is láthatóak. Elsősorban azért, mert inspirációként szorosan kapcsolódnak az általa kialakított képzőművészeti nyelvhez.