Batthyány Ádám öltöztetett szobra és képének szigorú tekintete előtt üveg alatt többek között egy érdekes irat olvasható ékes magyar nyelven ennek bizonyítására. (Persze, van több is!) Írnok munkája lehet, hiszen szépen kalligrafált írás, könnyen olvasható.


Sajátos cserekereskedelem a hadifoglyokért

Itt a „törökös föld” határán szinte napi rendszerességgel folytak les-vetések, portyák és egyéb hadi vállalkozások - mindkét oldalról - még a legszentebb esküvel megerősített békeidőkben is. Ezeknek a célja az esetek többségében nem az ellenség végső megsemmisítése volt. Nem is ezért indultak meg a kisebb-nagyobb csapatok. Inkább a sarcszedés, túszejtés volt a fontos. Ez ugyanis a végvárak folyamatos csatározásaiban egyrészt komoly bevételi forrás volt, másrészt lehetőség arra, hogy foglyul ejtett török/magyar harcost kiválthassák a rabságából. Hadifogolynak lenni már akkor sem volt valami nagy élvezet. Így, sajátos „cserekereskedelem” vette kezdetét.


Akadt, aki 120 tallért és két párducbőrt ért, de olyan is, akit egy pár csatos papucsért is odaadtak...

Nos, ennek az időszaknak egyik írásos emléke ez a darab papír. Egy szabályos árjegyzék. Mintha a korabeli szupermarket (persze, ilyen nem volt!) katalógusát olvasgatnánk. Felül a fogoly neve, alatta szépen, precízen az ára. Az lehetett pénz, esetünkben tallér és lehetett bármi más, ami kurrens cikk volt az 1600-as évek közepén, itt a Rába mentén. Akadt, aki 120 tallért és két párducbőrt ért, de olyan is, akit egy pár csatos papucsért is odaadtak. De találni olyan nevet is, ami mellett az van, hogy „odaadtuk XY-nak” - azaz vele kiváltották a nevezett vitéz valakijét.


Így, kedves Látogató, ha a maga valójában is érdekel ez a sajátos kordokumentum, egy emberi árjegyzék (!), hát találkozzunk Körmenden, a múzeumban!