Gróf Szapáry Gyula, Magyarország egykori miniszterelnöke, a megyéhez több szállal kötődő politikus emlékét Szolnok városa egy őt ábrázoló szobor felállításával szeretné megőrizni az utókornak: az alkotáshoz szükséges összeg egy részét közadakozásból kívánják előteremteni.


A szolnoki Damjanich Múzeum Pantheonjában már található gróf Szapáryról egy dombormű Simon Ferenc szobrászművész keze munkája nyomán: a 2 méter magas köztéri szobornak szintén ő lenne az alkotója - jelentette be Szalay Ferenc polgármester csütörtökön, a Tisza-parti városban tartott sajtótájékoztatón.

Van remény...

Tájékoztatása szerint a tervek és árajánlatok elkészültek: a bronzba álmodott szobor öntésének és méltó környezetbe helyezésének költsége megközelíti a 11 millió forintot. A város a teljes összeget jelenlegi anyagi helyzetében nem tudja finanszírozni, így megalkotásához további pénzbeli forrásokra van szükség, ezért várják cégek, szervezetek és magánszemélyek adományait, amelyeket a Szolnok Város Jövője Közalapítvány számlájára lehet befizetni.

A gyűjtés élére álló Szolnokért Egyesület elnöke, Szalóki István jelezte, hogy a Szapáry család egymillió forintot már felajánlott az emlékszobor felállításához. Megjegyezte: tapasztalatai alapján van remény arra, hogy a kellő pénz összejön az alkotásra, mert az elmúlt években hasonló felhívások nyomán - például az országzászló felállítására - jelentős, több millió forintot kitevő összegek érkeztek.

Szapáry Gyula a nagy ínségtől szenvedő lakosság tömegeit juttatta kenyérgabonához.

Szapáry Gyula 1832. november 1-jén született Pesten, apja, Szapáry József 1830-ban báró Orczy Annával kötött házassága révén jelentős birtokokhoz jutott Heves-Külső-Szolnok vármegyében. Tanulmányai befejezése után 1853-tól taskonyi birtokán kezdett el gazdálkodni: igyekezett a külső-szolnoki birtokosokat összefogni, megalapította a Szolnok Megyei Lovar- és Gazdasági Egyesületet. 1863-ban az Alföldön pusztított aszály után nagyszabású segélyakciót indított, amellyel a nagy ínségtől szenvedő lakosság tömegeit juttatta kenyérgabonához.

Először 1861-ben szerezte meg a szolnoki választókerület országgyűlési képviselői mandátumát, majd az 1872-es és 1875-ös választásokon ismét Szolnok megyében, az abádszalóki, 1878-tól pedig négy cikluson keresztül a törökszentmiklósi választókerület képviselőjévé választották. Heves-Külső-Szolnok Vármegye Törvényhatósági Bizottságának haláláig virilis tagja volt.


(MTI)