A tatabányai bányászat első évtizedeiben az ipari táj meghatározó építményei voltak az aknatornyok. Feladatuk többféle volt: személy- és anyagszállítás, levegőztetés, tömedékelés. Az I/a akna 1941-ig működött, akkor a szénvagyon lefejtése után az üzem használható berendezései más, még termelő üzemekbe kerültek.

A XV-ös akna mélyítését 1940-ben kezdték el, először a lejtaknát, majd a következő évben a függőleges aknát. A megszűnő I/a üzemből ezért került a XV-ös aknára a torony, ahol 1976-ig segítette a termelést, majd utána évekig a kiszolgáló üzemet. Az „öreg XV-ös" 1987-ben a Tatabányai Múzeum kezelésébe került, és az egykori üzem létesítményeivel együtt – szerencsés véletlenként – így őrződött meg a helyi bányászat egyik korai műszaki emléke is. 2020-2021-ben felújítási és állagmegőrzési munkákat végeztek rajta. A statikai vizsgálat során kiderült, hogy az aknatorony fémszerkezete még mindig ép, akár a kast is képes lenne megtartani.