Ugyan a helytörténeti emlékanyagok, ismeretek gyűjtésének, és terjesztésének természetesen Budapest azon városrészeiben, melyek Nagy-Budapest 1950. évi kialakítása előtt önálló közigazgatással, és ami ennél is fontosabb, önálló identitással rendelkeztek jelentős hagyományai voltak, a nevét 1792. december 4-én I. Ferenc király után elnyerő Ferencváros történetének, múltjának megismeréséhez, a még fellelhető írásos és tárgyi emlékanyagok gyűjtéséhez és feldolgozásához már az 1950-es évek második felében hozzákezdtek a kerületben.

A helyi tanács művelődési osztályának munkatársai Xantus Zoltán és Kóbor István vezetésével indították meg a gyűjtő és kutatómunkát, s ennek eredményeképpen már 1959-ben napvilágot is látott az első, Ferencváros múltját bemutató helytörténeti kiadvány. A kerületben folyó helytörténeti kutatómunka révén sikerült még két nagyobb szabású munkát megjelentetni 1973-ban Ferencvárosi képek, illetve 1992-ben Ferencvárosi évszázadok címmel, s 1973-ban egy időszaki helytörténeti kiállítás is megnyílt. A kutatást, gyűjtést, feldolgozást azonban nagymértékben megnehezítette, hogy nem sikerült biztosítani külön intézményes kereteket e helytörténeti munka szakszerű folytatásához, az e munkával foglalkozók állandó raktározási gondokkal küszködtek, a begyűjtött emlékanyagot 3-4 évente átköltöztették, hol a kerületi tanács raktárába, hol egy helyi óvoda használaton kívüli helyiségébe került, végül egy lakóház pincéjében kötött ki. Ezt a nehéz helyzetet oldotta meg végül 1997-ben a Ferencvárosi Önkormányzat, amikor a Pipa u. 4. sz. alatti társasház egyik lakását megvásárolta, és átalakíttatta oly módon, hogy az alkalmassá vált mind az addig begyűjtött emlékanyag raktározására, mind kiállítások rendezésére.

1997. december 4-én nyílt meg a Ferencváros fejlődését, több mint kétszáz éves történetét bemutató állandó kiállítás a végleges helyet nyert Ferencvárosi Helytörténeti Gyűjteményben, mely nagyjából hatvan négyzetméter alapterületen mutatta be elsősorban korabeli térkép- és fotóanyag segítségével a főváros e dinamikusan fejlődő, és így arculatát és városszerkezeti képét is gyorsan változtató kerületének múltját. A kiállítás külön érdekessége, hogy helyet kapott benne a hosszú évtizedekig a kerületben élő festőművész, Tavaszy Noémi Ferencvárosról készült akvarell-sorozata.

A Ferencvárosi Helytörténeti Gyűjtemény 1998 novemberében nyerte el működési engedélyét, s kezdhette meg a szakmai munkát, a fővárosi közkönyvtárakban, levéltárakban, múzeumokban folytatandó kutatást, a gyűjteményi anyag újrafeldolgozását és kutathatóvá tételét, valamint mint azt a mai napig is fő céljának véli, szorosabb kapcsolatot alakított ki a kerületi általános- és középiskolákkal.

A helytörténeti gyűjtemény jelenleg egy nagyjából 13 ezer fényképet magába foglaló fotótárat, egy több mint ezerötszáz kötetet tartalmazó könyvtári, 5000 darabos kisnyomtatványi és plakátrészleget kezel, ezt a gyűjteményi anyagot egészíti ki az a mintegy 300 tárgy - elsősorban múlt századi és századfordulós használati eszközök - melyet az elmúlt évtizedek során sikerült begyűjteni.

A Gyűjtemény Ráday utcába való költöztetésével, az új kiállító terek létrehozatalával együtt szeretnénk állandó kiállításunkat is helyet biztosítani, hiszen legfőbb célunk, hogy minél nagyobb mértékben sikerüljön a gyűjtőmunka eredményeképp összetartozó tárgycsoportokat bemutatni, így téve még érzékletesebbé a Budapest gyomraként, ipari negyedként is emlegetett, de kiskocsmáiról, hangulatos éttermeiről, fogadóiról, s természetesen sportegyesületeiről is ismert Ferencváros sokarcúságát.

Nem feledkezhetünk meg ugyanakkor arról sem, hogy folyamatosan dokumentáljuk a Ferencváros jelenében történő eseményeket, hiszen hasonlóan a múlt század utolsó évtizede városfejlődésének kerületi eredményeihez, az 1990-es évek ismét látványos és nemzetközileg is elismert sikereket hoztak. A Lágymányosi híd elkészülte jelentősen megkönnyítette a Buda és Pest déli részei közötti közlekedést, a Központi Vásárcsarnok felújítása és a középső-ferencvárosi tömb-rehabilitációs program megvalósítása pedig nemcsak a főváros, illetve a kerület lakosságának életminőségét javította, de 1999-ben elnyerte a nemzetközi FIABCI Nemzetközi Építészeti nívódíjat is. Az új Nemzeti Színház felépítésével pedig Ferencváros újabb országos jelentőségű intézménnyel gyarapodik. E városszerkezeti fejlődés dokumentálása, s a már eddig felsorolt célok teljesítése nem kis feladat a fiatal Ferencvárosi Helytörténeti Gyűjtemény számára, de nagy kihívás is, hiszen fontos, hogy a múlt emlékei átörökíthetők legyenek a jövendő nemzedékeire is. Reméljük, hogy rövid időn belül a gyűjtemény múzeummá válik, s mindazok számára, akik Ferencváros múltja iránt érdeklődnek természetessé váljon, hogy ismereteik bővítése céljából hozzánk forduljanak.