A XIX. század közepén épült vízimalom a Börzsöny patak vizét használja. A hosszú, nyeregtetős épület lakóház, malom és istálló volt egyben. Ma a lakószobában a malomipar történetét bemutató kiállítás tekinthető meg.

A malomrész kétszintes: kiugró nyeregtető védi a pinceszinten lévő vízikereket és a hozzákapcsolódó erőátviteli rendszert; ezek felett - a földszinten - láthatók a hengerszékek, a daráló és a tisztítóberendezések. A mai malomszerkezet hengerszékei az 1930-as években kerültek ide.

A gabonaőrlés igen energiaigényes: a patak hol kevesebb, hol bővebb vízmennyiségét duzzasztó- és csatornarendszer segítségével vezették a malomárkon keresztül, a kerékre felülről (ezért hívják ún. felülcsapott keréknek), majd egy rövid, a lakóház alatt húzódó alagúton irányították vissza.

Az Antal-féle malmot inkább csak a börzsönyiek használták, nyáron és kora ősszel éjjel-nappal járt, 12-16 mázsa búzát őrölt naponta. A garatra öntött búza őrlésénél, szitálásánál két rész keletkezik: a kész liszt és a félkész termék, mely korpát is tartalmaz. Ez utóbbit mindaddig őrlik és szitálják újra, míg csaknem korpamentes lesz.

Dercsényi Balázs