A tűz léte korábbi, mint az emberiség története. A természetben támadt tüzeket a legősibb oltóanyag, a víz oltotta el. A tűzoltás fejlődése során sokféle por, hab és gáz bizonyult kiváló oltóanyagnak, ennek ellenére a legtöbb tűz oltása még ma is vízzel történik és minden bizonnyal ez a harmadik évezredben is így lesz. A vízzel történő tűzoltásnak egyik eszköze az úgynevezett sugárcső.

A múzeum egyik érdekessége az a 115 darabból álló tűzoltósisak-gyűjtemény, amely bemutatja a fejlődés főbb állomásait az ősöktől a legújabb típusú sisakokig, a főnöki vadkan-agyaros bőrsisakoktól kezdve, az asszírok bronz sisakján át, a fém, majd acélsisakokon keresztül az üvegszállal erősített poliészter sisakokig.

A mai sűrített levegős légzőkészülék ősét Kőszegi Mártony Károly (1783-1848) táborintéző főstrázsamester (ma ez őrnagyi rangnak felel meg) találta fel 1830-ban. Az "életmentő készülékének" leglényegesebb része a hátra esősíthető vaspalack volt, amely sűrített levegőt tartalmazott.

Az 1957-ben megnyílt - azóta többször felújított - állandó kiállítás a tűzvédelem fejlődését mutatja be az őskortól napjainkig: megismertet a tűz fejlődésével, a korabeli tűzoltók életével, munkájával, kulturális hagyományaival. A múzeumban régi tűzoltószerek mellett látható a fejlett technikát képviselő gigantikus turboreaktív oltógép is.