Galgóczi Erzsébet Kossuth-díjas írónő emlékére állandó kiállítás nyílt 1991. május 17-én, a Múzeumi Világnapon, halálának második évfordulóján. Az emlékszoba az írónő hagyatékából létesült, amelyet a család ajándékozott Győr városának és az írónő szűkebb hazájának, Ménfőcsanaknak.

Ménfőn született 1930. augusztus 27-én, 1989. május 20-án halt meg Ménfőcsanakon. Középiskoláit Győrött végezte 1949-ben. Egy évig vasesztergályos volt a győri Vagongyárban. 1951-1955-ben elvégezte a Színművészeti Főiskola dramaturg szakát. Dolgozott újságíróként a Magyar Ifjúság és a Művelt Nép c. folyóiratoknál, 1957 januárjától szabadfoglalkozású író volt. Írói munkásságáért kitüntették Kossuth díjjal (1978), háromszor kapott József Attila díjat (1962, 1969, 1976). SZOT-díjas.

Az emlékszoba a Bezerédj-kastélyban kapott helyet. A kastélyt Esterházy Pál építtette a 17. században, a melléképülettel együtt. A kastély 1780 körül épült, az udvari bejárata 1804-ből való. A kastély-kápolna 17-18. századi. A Bezerédj család birtokába 1817-ben került, ez időből származik mai elnevezése is.

Az épületegyüttest 1988-ban állították helyre, amelyben a Művelődési Központ, a könyvtár és az emlékszoba kapott helyet. A kastélyhoz tartozó barokk kápolna műemléki helyreállítása 1991-ben fejeződött be. A kastélyt így írja le Galgóczi Erzsébet: "A kastélyt talán helyesebb úrilaknak nevezni. Tizennégyszobás, magasföldszintes barokk épület, klasszicista homlokzattal. A kocsifeljáró szegélye, az oszlopok vörösmárványból készültek. Az épület a kocsifeljáró alatti tömör pinceajtóval, a mellékszárny kovácsoltvas ablakaival méltóságot, egyensúlyt és harmóniát sugároz."

A mellékszárny száz négyzetméteres, boltíves, tágas helyiségében van az emlékszoba. Egyik oldalon az írónő parasztszobáját idéző tárgyak láthatók, amik "arra jók, hogy az ember esztétikai ízlését kiegészítsék" - nyilatkozta Galgóczi egyik alkalommal. A terem másik oldalán a dolgozószobája, amelyet Berta Bulcsú ilyennek látott: "A dolgozószoba, egyben alvószobája puritán. Közben könyvespolcok. Az ablak előtt nagy gyári íróasztal, forgószékkel. Az íróasztalon naptár, csukott írógép, kéziratok, egy cserépben zöld növény, oldalt műkutyák, középen írókészlet, s a ceruzák között egy kicsi baba. A könyvespolc előtt hatalmas heverő, a polcok mélyén régi típusú rádió... A falon rajzok, Szilvássy Margit portréfestménye, és Mamuzych Magda festménye Galgóczi Erzsébet mamájáról." (Bertha B., 1977.)

Középen a tárlókban a rövid, de termékeny évek eredményei: különféle dokumentumok, kéziratok a megbecsülés tárgyai bizonyítékai, a kitüntetések és megjelent kötetek reprezentálják, az életpályát, kiemelve az irodalmi munka főbb állomásait.

Írásaiból, nyilatkozataiból, a kritikából vett, idézetekkel mutatjuk be küzdelmes pályáját. A kiállítás forgatókönyvét Pomogáts Béla irodalomtörténész írta. Ennek alapján rendezte be Szabó Péter, a győri Xantus János múzeum történésze az emlékszobát.


(Részlet a Galgóczi Erzsébet Emlékszoba TKM füzetből)