Annak ellenére, hogy a fontosabb vegyipari nyersanyagok lelőhelyei a trianoni békeszerződés által kijelölt új országhatáron kívülre estek, a két világháború között vegyiparunk jelentősen fejlődött. Az 1920-as évek elején a fő törekvés az olyan termékek gyártásának megindítása volt, amelyek termelése az új országhatárok megvonása miatt megszakadt.

A Kárpát-medencében bizonyíthatóan már a honfoglalást megelőzően is folyt olyan tevékenység, amely egyes anyagok átalakításával, tehát kémiai változások előidézésével foglalkozott. A római uralom idején kiterjedt aranybányászatot a honfoglaló magyarok utódai tovább folytatták. Volt fémkohászat, és abban az időben korszerűnek mondható kémiai ismeretekkel rendelkező szakemberek működtek közre az ötvözetek előállításában, a finomítók és a pénzverdék ellenőrzésében.

A Thury-vár főbejáratában látható nagyméretű festmények a millecentenárium tiszteletére kiírt pályázatra készültek 1996-ban. 2 db 2,6 x 5,4 m, 3 db 2,6 x 2,6 m és 2 db 100 x 80 cm képből álló sorozatot a Képző és Iparművészeti Lektorátus zsűrizte. A festményeken a vár történetének fontosabb ostromai (1566, 1593-as ostromok) láthatók, a vár építésének és békés hétköznapjainak ábrázolásával együtt.

A kiállítás általános képet ad arról, hogy Magyarországon a korszerű, nagyipari jellegű, tőkés termelési módszerekre való áttérés csak nagyon lassan bontakozott ki, melynek oka a vállalkozási kedv és a tőke hiánya mellett, főleg a korlátozóan ható, tudatos osztrák iparpolitika volt.