Annak ellenére, hogy a fontosabb vegyipari nyersanyagok lelőhelyei a trianoni békeszerződés által kijelölt új országhatáron kívülre estek, a két világháború között vegyiparunk jelentősen fejlődött. Az 1920-as évek elején a fő törekvés az olyan termékek gyártásának megindítása volt, amelyek termelése az új országhatárok megvonása miatt megszakadt.

A tablósorozat az 50 éves fennállását ünneplő Veszprémi Vegyipari Egyetem jubileumára készült. A kiállítás az 1949-ben alapított intézmény fejlődését mutatja be az alapítástól napjainkig.

A Kárpát-medencében bizonyíthatóan már a honfoglalást megelőzően is folyt olyan tevékenység, amely egyes anyagok átalakításával, tehát kémiai változások előidézésével foglalkozott. A római uralom idején kiterjedt aranybányászatot a honfoglaló magyarok utódai tovább folytatták. Volt fémkohászat, és abban az időben korszerűnek mondható kémiai ismeretekkel rendelkező szakemberek működtek közre az ötvözetek előállításában, a finomítók és a pénzverdék ellenőrzésében.

A XVIII. sz. közepéig a természettudományok csak a filozófia részeként jelentek meg az oktatásban. A jezsuita rendek tanítási rendszerét az 1599-ben kiadott Ratio Studiorum szabályozta: "A jelentőséggel bíró dolgokban Arisztotelésztől el ne térj!". A protestáns iskolák tanárai azonban már a nyugati egyetemeken tanultak, és az ott megszerzett korszerű tudást adták tovább tanítványaiknak; a kémiát a fizika tantárgy részeként tárgyalták.