A XVIII. sz. közepéig a természettudományok csak a filozófia részeként jelentek meg az oktatásban. A jezsuita rendek tanítási rendszerét az 1599-ben kiadott Ratio Studiorum szabályozta: "A jelentőséggel bíró dolgokban Arisztotelésztől el ne térj!". A protestáns iskolák tanárai azonban már a nyugati egyetemeken tanultak, és az ott megszerzett korszerű tudást adták tovább tanítványaiknak; a kémiát a fizika tantárgy részeként tárgyalták.

A Kárpát-medencében bizonyíthatóan már a honfoglalást megelőzően is folyt olyan tevékenység, amely egyes anyagok átalakításával, tehát kémiai változások előidézésével foglalkozott. A római uralom idején kiterjedt aranybányászatot a honfoglaló magyarok utódai tovább folytatták. Volt fémkohászat, és abban az időben korszerűnek mondható kémiai ismeretekkel rendelkező szakemberek működtek közre az ötvözetek előállításában, a finomítók és a pénzverdék ellenőrzésében.

Értékes darab a XX. század elején készült nagyméretű táramérleg és Than Károly ún. higanyos súlysorozata. Láthatunk még XIX. századi levélmérleget; gabona minőségmérőt, amellyel a gabona hektolitersúlyát lehet megállapítani. A már említett Than súlysorozaton kívül latsúlysorozatot, gyógyszertári súlykészletet, analitikai- és táramérleg súlysorozatokat is láthatnak a látogatók.

A tablósorozat az 50 éves fennállását ünneplő Veszprémi Vegyipari Egyetem jubileumára készült. A kiállítás az 1949-ben alapított intézmény fejlődését mutatja be az alapítástól napjainkig.