Szeretni csak azt lehet, akit, vagy amit ismerünk. A hazaszeretet első lépése lakóhelyünk ismerete és szeretete. A múlt ismerete legalább annyira fontos, mint fának a gyökér, háznak az alap. E nélkül elbizonytalanodunk. Az egyes embernek is van múltja, mely belevésődik az emlékezetébe. Bizonyos események gyakran egy-egy helyhez kötődnek. Ki tudná megmondani, mely emlékek ötvöződnek a játék és valóság határán az évszázados romok közötti bújócskázás, vagy az öreg falrések között kinőtt növényke csodálatos élniakarásában?! Végső soron az ilyen események szabják meg az ember hovatartozását!

A Jókai utca 15. sz. alatt, az emeletes épületek között szerényen meghúzódó házacska a legalkalmasabb ezen gondolatok ápolására. A XIX. század elején terméskőből épült lakóházból 1986-ban létesített helytörténeti gyűjteményt a város akkori elöljárósága. Öröm volt ez akkor, abban a városban, ahol a korábbi években - városrendezés címén - egymás után tüntették el a második világháború hatalmas pusztítása után még megmaradt régi, szép épületeket.

2006-ban vette fel Tájházunk Fodor Sára nevét.

Fodor Sára 1926. április 26-án született Várpalotán. Az Angolkisasszonyok Tanítóképzője után Pétfürdőre került tanítónőnek. A levente lánycsapat tanfolyamán ismerkedett meg a néprajzzal, népdalokkal és népi játékokkal. 1947 nyarán részt vett Siófokon a Balatoni Népfőiskola tanfolyamán, ahol életre szóló indíttatást kapott a néprajzhoz, néptánchoz. Az általa alapított néptánccsoportból két fiú felkerült az Állami Népi Együttesbe. Súlyos betegsége leparancsolta a katedráról. Bábjátszó szakköröket, csoportokat vezetett 25 éven át. Különböző fesztiválokon 24 arany, 3 ezüst díjat nyertek. Pedagógiai pályázataival országos elismerést ért el. Néprajzi, helytörténeti, pedagógiai, közművelődési cikkeket és pályamunkákat írt, melyek jelentős eredményeket ért el.

1986-ban sokat segédkezett a Várpalotai Tájház és Helytörténeti Gyűjtemény megnyitásában, ezt követően itt dolgozott. A kisebbeknek meseórákat tartott, népi játékkészítést tanított. 1989-ben felkutatta Várpalota régi mezővárosi címerét, melyet a város zászlajára és pecsétjére tett. Kutatásaival, munkáival nagy mértékben hozzájárult Várpalota múltjának feltárásához, megismeréséhez. Gyűjtéseivel a helyi népélet, az egykor megszűnt népi mesterségek, foglalkozások megírását segítette elő, egyúttal forrásanyagot szolgáltatott az egyetemes néprajztudomány számára is.

Alapító tagja a Városszépítő - és Védő Egyesületnek. Kötetbe szerkesztette édesapja, Fodor Ödön tanító költeményeit, anyagot gyűjtött nagyapja, Váth János tanító, író és irodalomszervező tevékenységéről. Munkásságát számos díjjal, oklevéllel ismerték el. Várpalota Város Önkormányzata 1994-ben Várpalota Város Díszpolgára címmel tüntette ki. 80 évesen, 2006. július 4-én Győrben hunyt el. Sírja Várpalotán az Alsóvárosi temetőben található.

A Fodor Sára Tájházban a Helytörténeti Gyűjtemény állandó kiállításán kívül igyekszünk változatossá tenni programjainkat. Kiállításokon mutatkozhatnak be a palotai és kistérségünk kézműves alkotói. A jeles napokhoz, ünnepi szokásokhoz kapcsolódóan tartjuk rendezvényeinket, kézműves foglalkozásainkat. Táncházakkal, közös népdalénekléssel, adventi beszélgetéssel próbálunk minden korosztály számára vonzó programot kínálni.