A múzeum főépülete az akna szállítógépháza, amely fehérre meszelt falaival, vaskeretes ablakaival, tágas belső terével, jellegzetes képviselője a századforduló éveiben a magyarországi bányáknál épült gépházaknak.

A 145 m2 alapterületű tízablakos gépházba belépve jobb kéz felől találjuk a magyar gépipar remekművét, az 1903-ban készült ikerdugattyús gőzgépet olyan állapotban, ahogyan 1959-ben befejezte működését.

A bejárattól balra található a szintén Schlick gyártmányú egyhengeres dugattyús gőzgép, amely 1904-26 között a külszíni kötélpálya meghajtását, valamint az aknaszállítógép fékszivattyújának meghajtását végezte. 80 m2 fűtőfelületű Cornwall kazán és egy külső 78 m2 fűtőfelületű kazán működött.

Az ajtóval szemközti oldalon, szekrényekben helyezték el a bányavilágítás, eszközeit. Az egyszerű, római kori agyagmécsestől, a középkori kahanyeceken át, a mai modern akkumulátoros fejlámpákig, szinte minden típusú bányavilágító eszköz megtekinthető.

A mellette lévő szekrényben 19. század-végi - 20-század-eleji bányamérő műszerek - tájolók, szögmérők, szintezők, aknafüggélyezők láthatók.

Külön tárlókban tekinthetők meg a bányamentésnél és bányaművelésnél használt légmintavételre, légsebesség mérésre szolgáló műszerek, egyéni önmentőkészülékek, gázmérő fiolák.

A gépházzal szemben található a vele egy időben épült aknaház, az aknatoronnyal. Az eredetileg fából készült aknatornyot 1912-ben acélszerkezetre cserélték, amely ma is eredeti formájában látható. Külső falán helyezték el az 1909. évi 55 bányászáldozat nevét feltüntető emléktáblát. Az épületben látható az eredeti aknaszállító kas összes tartozékával, benne egy csillével.

Az aknaház falán, az ajtótól balra, az 1909. évi bányaszerencsétlenségről és az áldozatok temetéséről szóló korabeli újságbeszámolók másolatai és fényképei láthatók.

Az ajtótól jobbra egy 1890-ben készült kézi tűzoltófecskendő található, mellette a falon lévő grafikus ábrázolásokon a régi korok bányászatát ismerhetik meg látogatóink.