Az épület a 19. század közepe táján épült. Eredetileg vert fal és zsuptető jellemezte. Két szobát, konyhát, kamrát és istállót építettek egymáshoz, egy sorban, az utcára merőlegesen. Az építőanyagot, a falak töméséhez használt löszt, az udvar lezárását képező löszfalból termelték ki, mégpedig úgy, hogy a kitermelés után visszamaradt üregeket használták fel konyha, sütő-konyha, borospince, krumplispince és baromfiól céljára.

A főépületet kétszer is átépítették. Egyszer a századfordulón, amikor már ledobták róla a zsupfedelet és az eredetileg nyitott kéményű konyhát téliesítettek. Másodszor a harmincas években, mikor új istállót és fészert építettek a házzal párhuzamosan az udvarba, a volt istállót pedig szerszámos kamrává, házi szükségletek kielégítésére szolgáló műhellyé alakították át. A portához tartozik még a ház vége és a löszfal közt álló sertésól, valamint a ház bejárati sarkánál levő ásott kút.

Vegyük sorjába a látnivalókat.

Az utca felől közeledve, igen impozáns kép fogadja a látogatót. Magas deszkakerítés mögött áll a hófehér falú ház, melynek minden ajtaját, ablakát kékre festették. Ez a kék szín volt kedvelt színe a német lakosságnak, a század elejéig szinte minden kékre volt festve. A fehér falak, a kék ablakok és a sok virág, mely egész tavasztól őszig díszíti az ablakokat és a folyosót, szívélyességet kölcsönöz a háznak.

A lakóház előtt hosszan gang fut végig. Erről nyílik az úgynevezett lakókonyha. Itt csak ünnepnap ebédelt a család, és itt folyt a tulajdonképpeni családi élet. A téli időben szokásos, a rokonsággal és szomszédokkal való összejárásnak, a fonásnak, kötésnek, beszélgetésnek ez volt a helye. Az asszonyok itt fontak vagy kötöttek, a férfiak az asztalnál ülve borozgattak, beszélgettek, kártyáztak.

A konyhában szép, csempével borított takaréktűzhely adja a megfelelő hőmérsékletet, de egyúttal átfűti a hátsó lakószobát is. A falra függesztett festett tányérok teszik kedvessé, otthonossá az egész légkört. A féltettebb, ünnepi, lakodalmi tálak és tányérok itt nemcsak használati tárgyak, de a díszítés funkcióját is betöltik. Ugyanígy a falba épített szekrény, mely különféle tárgyak elhelyezésére szolgál, festett ajtajával szép dísze a helyiségnek.

Az első szoba a két világháború közti kor ízlésvilágát reprezentáló szobabelsőt mutat. Főhelyen a sarokpaddal övezett asztal, a sarokpadon a kedves invitálás: "Jöjj kedves barátom és ülj le nálunk, Krisztusnál mind testvérek vagyunk". A pad fölötti sarokban helyezkednek el a családi képek, mintegy dokumentálva, hogy a családi asztal volt a legfőbb összetartó erő. A szekrények és ládák tele vannak a legszebb népviseleti darabokkal.

A folyosó végén nyílik a kamra ajtaja. Első részében vannak azok a használati tárgyak, amelyek nem olyan szépek, hogy a konyhában kapjanak helyet, vagy nagyobbak annál, semmint ott elférnének. Itt vannak azok a szerszámok is, amelyek esetenként a ház körüli munkákhoz kellettek. Egyébként innen vezet a feljárat a padlásra is.

A kamra hátsó vége elrekeszelt rész, ez az éléskamra. A polcokon itt álltak a befőttek, lekvárok, ma csak az üres tárolóedényeket állítottuk ki. Ugyancsak itt vannak azok az eszközök, amelyek az élelmiszerek tartósításához, elkészítéséhez szükségesek: hurkatöltő, zsírosbödön, túróprés stb. A mennyezet alatt lógtak le a szalámik, sonkák, amelyek fontos szerepet töltöttek be az itt élők táplálkozásában.

A lakóházhoz hozzáépítve áll az istálló, melyet átalakítottak, és most ebben ismerheti meg a látogató a kenderfeldolgozás menetét. Tilolók, gerebenek, rokkák, motollák, orsózók, a felvető és a szövőszék dokumentálják, hogy milyen fontos szerepet töltött be a kender és annak feldolgozása e nép életében.