Báta község Tolna megyében az 56-os útról közelíthető meg. Szekszárdtól 34, Mohácstól 19 km-re a Sárköz déli csücskében, a Duna és a Sárvíz találkozásánál, szántók, rétek, és a szőlőkben gazdag dombok védelmében bújik meg ez a kis település. Sík területe árterület volt a Duna szabályozásáig. A falu mellett terül el a Gemenci erdő, mely a Duna-Dráva Nemzeti Park része. A térség vadállományban gazdag, védett állata a réti sas és a fekete gólya.

A település ősi, már a kelták és a rómaiak által is lakott hely volt. A honfoglalás után Szent László király 1093-ban alapított ezen a helyen apátságot az itt lakó török nyelvű nomád nép, a besenyők megtérítésére, azóta a történelmi viharok ellenére is folyamatosan lakott település. Több mint 900 éves múltjában tükröződik nemzetünk egész történelme. Lakói mindvégig megőrizték magyarságukat és többségében katolikus hitüket akkor is, amikor a környékre más nemzetiségű telepesek érkeztek, s a "Sárköz" magyarsága pedig a reformációhoz csatlakozott.


A Tájház a 19. század végén épült, fésűs beépítésű, utcára merőleges gerincű, nyeregtetős épület, un. hosszúház. Utcai homlokzatán 2 ablak és a szimmetria kedvéért 1 vakablak látható, fent középen Nap motívum díszíti.

A tornácot 7 vaskos fehérre meszelt téglaoszlop tartja. Az első ajtón belépve a fojtott konyhába jutunk, melyből jobbra, az utcára néző szoba a tisztaszoba, balra a harmadik helyiség, a "lakóház" vagy "hátsó ház" ajtaja nyílik. A tornácról nyíló második ajtón belépve a konyhába jutunk. A harmadik díszesen faragott kétrészes ajtó a nyitott kéményes konyhába vezet, ahol a kenyérsütő kemence, és rakott tűzhely is eredeti állapotában látható; innen nyílik a kamra, mely egyben padlásfeljáró is. Az udvarban a paraszti portára jellemző terménytároló - "góré", valamint kocsiszín, istálló, pajta, és présház épületek állnak.

A lakóházat P. Sümegi Mihály földműves építtette, leszármazói birtokolták 2001-ig.