A néprajztudomány bebizonyította, hogy a könnyű gyors kocsit Magyarországon találták fel, és kocsiszekérnek nevezték. Feltételezhető, hogy a Kocs községben élő kocsigyártók fejlesztették ki a parasztszekérből. A kocsi eleinte a szekérnek jelzője volt. Az alapszó lassanként elmaradt, és a jelző vált önálló szóvá. A kocsi szó számos európai nyelvben előfordul.

Ha gazda a vásárban vette meg a famunkát, azt hazavitte és a falubeli kováccsal vasaltatta be. A vasalás ára a két világháború között 4 mázsa búza ára volt: egy hét sukkos szekér ára 10 mázsa búzával volt egyenértékű.

Kerékgyártó mester majd minden faluban működött, és a szekerek készítése mellett javításukat is ő végezte. Mivel a szekér több mesterember produktuma, a kerékgyártó és a kovácsmester összedolgozott, ahogy mondják: társban voltak.

Gábor Marianne, XX. századi festészetünk örökifjú mestere 1917. április 26-án született Budapesten, ahol azóta is él. Gábor Ignácnak, a magyar verstan megújítójának leánya, anyai ágon a réz és acélmetsző Tyloler Józsefnek, a Kossuth-bankó, a történelmi Kossuth- és Petőfi-metszetek és a nevezetes 1848-as kormánytabló mesterének leszármazottja.