A tápiószelei Blaskovich Múzeum az ország egyetlen, a második világháborút berendezésében is sértetlenül átvészelő kúriamúzeuma. A Blaskovich fivérek által alapított múzeum története két szálon indult.

A nemesi család tagjai lelkes műgyűjtők voltak, s e hasznos tevékenységet már a nagyapa, Blaskovich Gyula (1806-1850) is űzte: 1848 tavaszán festményeket és metszeteket vásárolt Pyrker János László egri érsek hagyatékából. Fia, Blaskovich Gyula (1843-1911) szerepeltette először nyilvánosság előtt a magánygyűjtemény néhány értékes darabját. Majd unokái, György (1878-1960) és János (1883-1967) Tápiószelére költözésük után tovább gyarapították az öröklött anyagot.

Az első szál tehát a Balskovich műgyűjtéséhez kapcsolódik. A második azonban az utóbb említett unokák régészeti tevékenységhez köthető, melyet a Tápiószentmártonban 1923-ban előkerült szkíta fejedelmi pajzsdísz - az aranyszarvas - illetve a tápiószelei szkíta temető feltárása (1938-1953) fémjelez.

Ezekből az anyagokból a Blaskovich fivérek - György és János - 1952-ben állami múzeumot szerveztek.