A Tabán Szolnok egyik legrégebbi városrésze. A Zagyva partján fekszik, a Tisza-Zagyva torkolat közelében. A név az oszmán-török "tabaq-xane" - "cserzőműhely, tímárműhely" jelentésű - szóból származik és a török hódoltság idején terjedt el nálunk.

Eredetileg azokat a városrészeket nevezték Tabánnak, ahol tímártelepek voltak, később analógikus módon a szegény, elhanyagolt külső városnegyedeket is. A tímártelepek rendszerint a város szélén, vízparton helyezkedtek el, mivel a mesterség űzéséhez vízre volt szükség, másrészt a bőr kikészítése kellemetlen szaggal járt. Hogy a Tabánban laktak-e valamikor tímárok, azt sajnos nem állíthatjuk, ellenben tudunk arról, hogy a XVIII. században két önálló tímármester is működött a városban.

A Tabán név meghonosításában azonban török közvetítéssel kell számolnunk. A városrész valójában a török hódoltság ideje alatt alakult ki, benépesedése a XVIII. században következett be. Vízparti fekvésénél fogva igen alkalmas volt főleg a vizet igénylő mesterségek művelésére.

Szolnok mint a tiszai kereskedelem és közlekedés központja kitűnő munkalehetőséget biztosított a tabáni lakosok számára is. A sószállító tutajokon, a gabonáshajókon mindig akadt munka. Sokan a sótömbök kirakodásával, a tutajok partra vontatásával, gabonarakodással foglalkoztak. A lakosság másik fontos jövedelemforrása a halászat volt. Mivel a Tisza szolnoki szakaszán a tutajozás akadályozta a halászatot, ezért a Zagyván és holt ágain folyt jelentősebb halászat.

Tabán lakói jellegzetes halmaztelepüléses városrészben, szabálytalan zegzugos utcák zsúfoltan elhelyezett házaiban éltek. A terület benépesedése folytán telekosztódással alakult ki ez az aprótelkes, halmazos települési forma.

A Tabán 24. számú ház -Tájház - a XX. század elején épült, kétosztatú, utólag hozzáépített tornáccal. Tulajdonosai többször átalakították, utoljára Kovács Sándor halászé volt.

A ház cseréptetős, szoba-konyhából áll, a szoba mennyezetgerendázatát eredeti szépségében megőrizték. Földes padlójú, fehérre meszelt falú, kétablakos. Homlokzatával az utca felé néz, udvari részén faoszlopos gang hózódik. A tájház konyha- és szobaberendezése az 1930-as évek parasztpolgári stílusát tükrözi.

A konyhában eredetileg vályogból rakott spórhelt állt - amely jellegzetes tabáni konyhai tűzhely volt -, majd később csikótűzhely. A konyhában a korabeli konyhaberendezés mellett a halászhálók javítására alkalmas műhelyrész is látható. A halászok jellegzetes téli foglalkozása volt a hálójavítás, ennek szerszámanyagát és a szükséges bútorokat tekintheti meg a látogató.

A szoba párhuzamos elrendezésű. Az ablak előtti falrészen helyezkedik el az asztal a fakanapéval és a székekkel. Egyik oldalán a felvetett ágy és a sublót, a másikon a kétajtós ruhásszekrény és egy régi faragott láda. Kemence nem volt, így vaskályhával tüzeltek. A szoba díszítésére legalkalmasabb hely a sublót, rajta sokféle csésze, tányér, kegytárgyak, fölötte a tükör. A falakon szentképek, családi fotók, szenteltvíztartó olvasóval.

A szolnoki Művésztelepen élő festők egyik kedvenc témája és tartózkodási helye volt a Tabán. Megragadta őket az ódon városrész hangulata, varázsa. Müller Adolf, Mednyánszky László, Vidovszky Béla, Zádor István, Gácsi Mihály sok szép tabáni házat, utcarészletet örökített meg.