A Soproni hegység nyugati nyúlványa, a Soprontól délnyugatra fekvő alpesi hangulatot árasztó Brennbergbánya több mint 200 éven át a magyarországi kő szénbányászat egyik legjelentősebb telepe volt. Ugyanakkor az első osztályú szén kitermelése emberfeletti küzdelmet kívánt, mert ez volt a legnehezebb, legmélyebb, legnagyobb nyomásnak kitett, legnehezebb műszaki problémákat felvető bányája az országnak.

A legenda szerint 1753-ban egy bánfalvi pásztor csodát látott, égő köveket, Rieder János György szögkovács már nem ijedt meg a látomástól. Ismerte a szenet és annak használatát, hazavitte és műhelyében felhasználta azt. Ekkor fedezték fel Brennbergben a szén létezését.

Többszöri fellendülés, kudarc, újrakezdés leállás, gyakori bérlőváltozás után 1789-ben Schneider Vencel vállalkozásával végérvényesen megindult a folyamatos szénbányászat. Az idők folyamán a tulajdonjogok, bérlők vállalkozók gyakran változtak, de a bányászat színvonalasan és szakszerűen folyt és a bánya állandóan terjeszkedett. A termelés növekedésével törvényszerűen nőtt a munkások létszáma. Fizetésük megfelelt a kor munkáskereseti átlagának, a bánya pedig munkáslakásokat biztosított számukra, melyek megfeleltek a kor szociális színvonalának. A bányászok öntudata, közösségi élete önsegélyző szervezete mindig magas fokon állt.

1952-ben gazdaságtalanságra hivatkozva leszerelték a föld alatt Ausztriába áthúzódó bányát. Múzeumunkat az első gőzgépes szállítóakna gépházában (1840) rendeztük be. A kiállítás megmutatja a bánya létrejöttét, fejlődését, a bányászélet kellékeit, és egy bányászlakás részletét is.