A Kiscelli Múzeum nem csak Óbudának, hanem Budapestnek is egyik gyöngyszeme. A barokk épületegyüttes 1745 és 1760 között épült a trinitárius szerzetesek számára, akiket a Zichy család telepített le Óbudán. A kolostor és templomegyüttes tervezője Johann Entzenhoffer bécsi építész volt.

A trinitárius templom és kolostor 1784-ig működött. II. József ebben az évben feloszlatta a rendet, így az épület kincstári tulajdonba került. A következő száz év során volt laktanya, katonai raktár és hadastyánok laktanyája is. Az 1900-as évek elején már elhagyatottan álló épületet Schmidt Miksa bécsi bútorgyáros vette meg, és itt helyezte el saját gyűjteményeit, illetve az általa gyártott bútoroknak árumintaraktárat rendezett be. 1935-ben, végrendeletében az épületet berendezésével és a hozzá tartozó parkkal együtt a tóvárosra hagyta, azzal a kikötéssel, hogy a továbbiakban múzeum működjön a kastélyban.

A Székesfővárosi Múzeum várostörténeti, képzőművészeti gyűjteményeit 1938-ban költöztették az épületbe. Budapest ostroma alatt azonban az épületegyüttes súlyos károkat szenvedett és a műtárgyanyag egy része is elpusztult.

A háború utáni helyreállítás befejeztével a múzeum 1949-ben nyílt meg a látogató közönség előtt.

Az épületben a Budapesti Történeti Múzeum két főosztálya található. A képzőművészeti emlékeket a Fővárosi Képtár mutatja be, míg a Kiscelli Múzeum Újkori várostörténeti gyűjteménye a főváros újkori tárgyi emlékeinek leggazdagabb tárgyi gyűjteménye.

A múzeum a következő gyűjteményekkel rendelkezik: Bútorgyűjtemény, Cégérgyűjtemény, Építészeti Tervgyűjtemény, Fényképtár, Játékgyűjtemény, Néprajzi Gyűjtemény, Óra- és Műszaki gyűjtemény, Pecsétnyomó-gyűjtemény, Plakátgyűjtemény, Sajtó- és Nyomdászattörténeti Gyűjtemény, Schmidt-hagyaték, Táncrendgyűjtemény, Térkép-, Kézirat- és Nyomtatványtár, Történeti Adattár, Üveg-, Kerámia- és Porcelángyűjtemény, Vegyes Életmód Gyűjtemény és Zászlógyűjtemény.