A hatalmas római birodalom provinciáiban élő férfiaknak egyetlen felemelkedési lehetőségük a légiókba való belépés volt. Ha leszolgáltak 20-25 évet, polgárjogot nyertek és földtulajdonhoz jutottak. Távol a hazájuktól éltek, harcoltak, és magukkal hozták kultúrájukat, vallásukat is. A Mithras szentélyt Kr.e. 3. században építették a közeli Carnuntumban állomásozó perzsa katonák.

Mithras - a fény, az élet szimbóluma - barlangban öli meg ellenfelét a bikát, aki a sötétséget és a gonoszságot testesíti meg; itt folyt le a lakoma is, melynek során Mithras elfogyasztotta a bikát.

A szentély keleti és déli oldala sziklafal volt, és a belső teret is igyekeztek barlangszerűen kiképezni. A bejárattal szemben található a fő kultuszkép, mely a bika megölésének pillanatát ábrázolja. A szentély két hosszanti oldala mellett magasabb padkát alakítottak ki a beavatott nézők számára, középen pedig a szertartás folyt. A Mithras kultusz misztérium vallás volt, így a be nem avatottak előtt titokban kellett maradnia: a hívők hét fokozaton keresztül jutottak a legmagasabb fokú tudáshoz. A beavatási szertartás során a hívőt egy mélyedésbe fektették, és felette ölték meg a bikát, melynek vére avatta fel őt.

A mostani osztrák-magyar határ közvetlen közelében lévő szentélyt 1866-ban ifj. Storno Ferenc fedezte fel és id. Storno Ferenc végzett feltáró ásatást ill. látta el védőtetővel a romokat. Az első világháborút követő időkben ez a terület a senki földje volt, így a szentély teljesen lepusztult. Az 1990-91-ben végzett hitelesítő ásatás és gondos helyreállítás tette lehetővé, hogy megismerkedjünk ezzel a különös vallással.

Szép időben, kellemes sétával fél óra alatt elérhető a Rákosi elágazástól a szentély.